A magyarországi reformáció és ellenreformáció kulturális törekvései. A magyar barokk kultúra

A magyarországi reformáció és ellenreformáció kulturális törekvései. A magyar barokk kultúra

A három részre szakadt ország kétségbeejtő helyzete ellenére a magyar kultúra fejlődése nem hanyatlott le, sőt szellemi életünk korszakos jelentőségű felvirágzása éppen az ország politikai egysége megszűnésének táján vette kezdetét. Az ország korábbi gazdasága és a XVI. Századi mezőgazdasági fellendülés- a pusztításokat ellensúlyozva- a művelődés anyagi alapjait is megteremtette. Az ország életét megrázó események egybeestek a reformáció magyarországi elterjedésével. A lakosság a XVI. Század elején 80-85%-ban katolikus volt, 1570 táján viszont már 75-80%-ban protestáns. A gyülekezetek kezdetben bizonytalanok voltak, s maga a reformáció sem jelentett rögtön gyökeres szakítást a katolikus egyházzal. A század második felében azonban már kialakultak az elkülönült protestáns egyházszervezetek. Az uralkodó osztály zömében lutheránussá(evangélikus) vált, majd a keleti megyékben kálvinistává(református) lett. A városok általában a lutheránus irányzatot követték, a mezővárosok szintén, de a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon nemsokára a kálvinizmus vált uralkodóvá. A jobbágyság, amely kegyurainak vallását volt kénytelen követni, óriási többségben protestáns lett. A királyi Magyarországon a katolikus egyház megőrizte egyházszervezetét és politikai befolyását, jóllehet híveinek túlnyomó többségét elvesztette. A lutheránus és a kálvinista egyházi vezetők közül senki se jutott be az országot vezető testületekbe. Erdélyben a fejedelmek lettek a protestáns egyházak világi elöljárói. Itt a lutheránus és kálvinista egyházak mellett az unitáriusok is egyházat szervezhettek. Szabadon működhetett Erdélyben a katolikus egyház is, de az államszervezet irányításából kiszorult. A hódoltságban a török hatóságok nem üldözték a keresztény vallást, bár természetesen az iszlámot magasabb rendűnek tartották. A XVII. Század elejétől a magyarországi ellenreformáció mind nagyobb számban térítette vissza a reformáció terjedésekor protestánssá lett hívőket. A jezsuita rend vezette térítő munka elsősorban a főrendekre összpontosította erőfeszítéseit. A latin nyelv szerepe nem csökkent a közép és felsőfokú oktatásban, a hittudományban, a diplomáciában, az államigazgatás, a törvényhozás és a bíráskodás felső fokain. A megyék magyarul, a városok is anyanyelvükön intézték írásos ügyeiket. Főleg anyanyelven folyt a magánlevelezés is. A magyar nyelv szerepének megnövekedése lemérhető a nyelvművelés és a helyesírás vitáin. Egységesedő helyesírási és nyelvi normák alakultak ki e viták nyomán. A reformáció hatása a művelődés korábbinál jóval szélesebb rétegekre terjedt ki. A művelődés nagy hatású technikai eszközévé lett nálunk is a könyvnyomtatás. A könyv a XVI. Század végére viszonylag olcsó használati tárggyá vált. Az olvasó embert közvetlen tevékenységén túl terjedő tudományos érdeklődés és a szépirodalom iránti vonzódás jellemezte. Megújult az iskolarendszer is. A XVII. Század második felében 80 református, 60 evangélikus, 6 unitárius és 20 katolikus gimnázium működött az országban. A jezsuita rend kezén lévő gimnáziumok elsősorban a nemesek és a jómódú polgárok fiait nevelték.

A barokk kultúra hőskora Magyarországon(1640-1690)

A század második felében a Habsburg-abszolutizmus és főnemesség közötti egyensúlyi helyzet megbomlott. A király békepolitikát folytatott a törökökkel, akadályozta a főurak anyagi gyarapodását. A főurak összeesküvéssel válaszoltak. Wesselényi és társai bukása után pedig a köznemesség is meghódolt. Ugyanebben a szakaszban a magyar puritánok politikai irányvonala a polgári fejlődést, Zrínyi Miklós a nemzeti abszolutizmus kialakítását sürgette. Mindkettő az önálló Erdélyre támaszkodott, de Erdély hanyatlása már megindult, majd Habsburg kézre jutott. Az anyagi kultúrában nincs számbavehető fejlődés. A szellemi kultúrában ez a barokk hőskora. A barokk rezidenciális kultúra nem egyformán bontakozott ki az ország egyes részein. Az erdélyi fejedelmi udvar jelentősége halványodott. I. Rákóczy György fösvénységig menő takarékossága és a kálvinista ortodoxia nem kedvezett a művészetnek. A királyi Magyarországon viszont megnőtt a rekatolizált, most már katolizáló főurak rezidenciáinak szerepe. Építészetükben megmaradtak a XVI. Századi hagyományok, udvarukban a reneszánsz árkád és loggiasorok. A barokk pompája a belső díszítésekben, berendezésekben érvényesült. A dísztermeket és a kápolnákat elsősorban stukkókkal díszítették (puttók, virágok, fegyverek), a mennyezet freskóinak témáit a hazai vagy a családi történetből választották. Gyakoriak az arckép-galériák, ezek viselettörténeti szempontból is jelentősek. A pompát drága szőnyegek, faragott intarziás bútorok, s a fejlett hazai ötvösművészet használati és dísztárgyai tették teljessé. A rekatolizált főurak nagy buzgalommal emeltek templomot, alapítottak kolostort. Kegyúrként ide is temetkeztek. A főúri síremlék legáltalánosabb típusa a tumba, a faragott sírláda, az elhunyt plasztikusan kiképzett, páncélos, fekvő alakja. A rezidenciák művelt, sokszor Itáliát megjárt főurai sok műkincset halmoztak fel, könyvtáruk volt. Az élénk társas élet lehetőséget adott a rezidenciális zene virágzására. Volt némi lehetőség a színjátszás meghonosodására is. Az iskolai színjátszás szerepe megnőtt. Meghonosodtak az Európa-szerte divatos főúri műkedvelés, az udvari komédiáknak nevezett diadalmenetek, allegorikus-misztikus farsangi ünnepek. E kultúrában az egyháznak meghatározó szerepe volt. A jezsuiták arra törekedtek, hogy minél több pap legyen jezsuita. A rezidenciáknak fontos szerepük volt a század irodalmában is. Itt született meg a hazai történetírás barokk-kori erdélyi válfaja, az önéletírás, az emlékirat. Első művelője a politikus és hadvezér Kemény János. Mindenki más közül magasan kiemelkedett Zrínyi Miklós. Barokk irodalmunk legnagyobb egyénisége. Jelentős szerepe volt ebben a korban a városi-mezővárosi polgárság művelődési törekvéseinek. Magyarországon az ipa rés a kereskedelem fejlődése megtorpant, és a városok csak a XVIII. Században éledtek fel. A stagnálás hatott a városi építkezésekre is. Csak Sopron kialakulását lehet megemlíteni: az 1676-os tűzvész után a polgárházak megmaradt gótikus részleteit új, barokk homlokzat mögé rejtették. Erdélyben és a Partiumban viszont jólét volt. Ez lehetőséget adott, hogy a polgárság antifeudális és demokratikus törekvései erősödjenek, kultúrája fejlődjék. E törekvéseket elsősorban a mezővárosi, parasztpolgár származású értelmiség, a prédikátorok és a papi hivatástól függetlenült tanárok képviselték. E protestáns polgári művelődés a kollégium, a könyvtár és a nyomda hármasának bázisán nyugodott. A kollégiumok közül kiemelkedik a sárospataki, debreceni, nagyváradi, gyulafehérvári, kolozsvári. Ebből az intézményrendszerből azonban hiányzott az egyetem. A magasabb minősítésre törekvő ifjak tehát külföldi egyetemet voltak kénytelenek felkeresni. Elsősorban a Németalföldre, illetve Angliába mentek. Így hozták be az országba a puritanizmus eszméjét. Ez szembeszállt a katolikus hierarchiát megtartó anglikán egyházzal és a püspöki rendszer helyett az egyházi szervezet demokratizálását, a gyülekezetek presbiteri önigazgatását követelte. Legradikálisabb ága-az independensek-az egyházközösségek teljes függetlenségéért harcolt. A puritanizmust az Angliában tanult magyar ifjak honosították meg. Tömegbázisa a mezővárosi parasztpolgárság. Legnagyobb magyar puritánus harcosunk: Apáczai Csere János. Apáczainak köszönhetjük a kor valamennyi tudományos diszciplínáját magyar nyelven összefoglaló első tudománytárunkat a Magyar Enciklopédiát. A kor kultúrájának kiteljesedéséhez hozzájárult a nemesség és a barokk népiség is. E nemességek köszönhetjük a kuruc nemesi költészet bujdosó-verseit, börtönénekeit, katonadalait és protestáns jeremiádjait. E körben születtek meg a közkedvelt széphistóriák. A parasztság tömege a visszaszorított mezővárosok lakosságával is nőtt. E körben bontakozott ki a népi barokk kultúra. Terjesztői elsősorban a ferences rendiek. A barokk népiesség a katolikus egyházi énekköltészetében jelentkezett. A jezsuiták a tömegek befolyásolására magyar nyelvű színjátszást is indítottak. A ferencesek viszont a középkori hagyományokat felélesztő misztériumjátékokat szorgalmazták. A tömegek igényeit elégítették ki a világi jellegű, nemegyszer gyakorlati ismereteket nyújtó kalendáriumok. E korai barokk népesség termelt ki egy, a török harcokra reagáló, de a nemesi nacionalizmustól eltérő hangú népköltészetet is. A század végére Magyarország felszabadult a török uralom alól. Török alkotások elsősorban az építészetben maradt ránk: dzsámik, mecsetek, türbék, stb. A török hatás megmaradt kerámiánkban, népi díszítőművészetünkben, hímzéseinkben, “konyhaművészetünkben”.

A barokk rendiség válságának és újraerősödésének kultúrája(1690-1765)

A XVII. Század végén a nemesség kompromisszumot kötött a mindinkább fölénybe került Habsburg-abszolutizmussal nemesi előjogai biztosításáért. Az ország teljes alárendeltsége, gazdasági kizsákmányolása a végsőkig feszítették a húrt. Kirobbant az 1697-es hegyaljai felkelés, majd a Rákóczy-szabadságharc. Ennek leverése után a Habsburg-abszolutizmus az tehetett az országgal, amit akart. A volt hódoltsági területek és a töröktől meg nem szállt országrészek anyagi kultúrájában nagyok voltak a különbségek. A felszabadult területeken csak most indulhatott meg az ipar fejlődése, a céhek megalakulása. Az ipar fejlesztését a rossz szárazföldi és vízi utak is akadályozták. Igen nagy a különbség az országrészek közt a népsűrűségben. A kiegyenlítődés részben a hazai parasztság nagyarányú vándormozgalmának, részben a külföldiek betelepítésének az eredménye. Kialakult a telepes községek jellegzetes falutípusa. A nagyobb városokban német iparosok telepedtek meg. Az ország nemzetiségi képe megváltozott. Mindez hatással volt a kulturális élet kialakulására is. A szellemi kultúra a különböző társadalmi osztályok ellentétes érdekeit, illetve a Habsburg hatalmat kiszolgáló katolicizmus és az önvédelemre kényszerült protestantizmus ellentéteit tükrözi. A főúri kultúra előző periódusából Zrínyi örökségét két kiemelkedő politikus, Bethlen Miklós és II. Rákóczy Ferenc vette át. Rákóczy Ferenc  jezsuitákat kitiltotta az országból, a minden erővel üldözött protestáns iskolák helyreállításához anyagi támogatást adott. A porosz udvarból hazahívta, udvari festőjévé tette Mányoki Ádámot. Jól felismerte a közvélemény támogatásának, a sajtónak a szerepét. Több kiáltványt, röpiratot adott ki, majd kiadatta a Mercurius Hungaricust. Maga Rákóczy Franciaországban érett íróvá. Életútját leíró műve: Confessiones. Memories c. könyvében a szabadságharc kronologikus történetét örökítette meg. A barokk világi építészet újbóli fellendülése a főúri réteg reprezentációs igényének eredménye. A kormányzat 1714-15-ben lebontatta középkori és reneszánsz építészetünk legértékesebb alkotását, a budai várat. Az új felépítése hamar abbamaradt, csak Mária Terézia fejeztette be. Elkészült viszont a barokk pompájával az uralkodó hatalmát is reprezentáló Invalidus-palota. A földesurak az osztrák barokk szellemben építkeztek. Erre már az előző korban volt példa: Esterházy Pál kismartoni palotája(1663). A most kezdődő építkezések példaképe Savoyai Jenő herceg ráckevei kastélya. Iránymutatóvá közben a gödöllői Grassalkovich-kastély lett. A leggazdagabb főúr, Esterházy Miklós létrehozta eszterházi kastélyegyüttesét. Ez a réteg Bécs közvetítésével benne élt a nyugati kultúra áramkörében. A kisebb vagyonú, többségében protestáns főnemesség nem kötődik ilyen szervilisen az udvarhoz. A főpapság az arisztokrata családok fiaiból került ki. Jelentős építtető és művészetpártoló tevékenységet fejtett ki, kulturális intézményeket hozott létre, különösen a korszak végén. A birtokos nemesség körében a szabadságharcok alatt volt kuruc is, labanc is. Szatmár után, miután kiváltságaik megmaradtak, megnyugodott, békén gazdálkodott földjén. A politikával nem törődött, látóköre leszűkült az udvarházi életre s legfeljebb a megyegyűlésekre tágult ki. Megalkudott a Habsburg-kormányzattal, a főnemesség vezető szerepével. De ugyanakkor gyűlölködő irigységgel nézte a főurak életét, mint a jezsuiták a főpapokét. Így találtak egymásra annál is inkább, mert a rend a főnemesség rekatolizálása után a köznemesség felé fordult. Így a köznemesség jelentős részénél is meghonosodott a barokk kultúra jezsuita iránya. A kor ellenreformációs törekvéseit a Habsburgok valláspolitikája irányította. Végrehajtásában a munkát megosztották a szerzetesrendek közt: a nemesség a jezsuiták és a piaristák, a szélesebb néptömeg a ferencesek gondja volt. A jezsuita rendnek ehhez már a század elején kiterjedt intézményhálózata volt: egyeteme Nagyszombatban, főiskolája Kassán és Kolozsvárott, akadémiája Egerben, Budán, Győrött, gimnáziuma több mint harminc városban. Versenytársaik a piaristák. Ez a plebajusibb rend a XVII. Században telepedett meg. 1721-ben már független magyar rendtartományt hozott létre és 12 gimnáziuma volt. Ez a rend modernebb szellemű. A nemesség provinciális elzártságában, önelégültségében nem alkotott számottevőt. Az építkezésekben-anyagi erő hijján - ez a réteg nem tudott jelentőset alkotni. A század derekától a főnemesség közvetítésével, majd a nemesi testőrök, patvaristaként szolgáló ifjak útján az udvarházakban kialakult a patriarchális rokokó. Csiszolódtak  a társasági élet formái, ha csínján is, hódít a kor divatja, meghonosodik a menüett. A nemesi rokokó kialakította az igényt a túljutásra a deákos műveltségen. A katolikus és a református iskolákban is bevezették rendkívüli tárgyként a német és francia nyelvet. Az előző század végéig a nyugat-európai progresszió áramkörébe bekapcsolódott protestáns-polgári művelődésünket a Habsburg egyházpolitika válságos helyzetbe sodorta. A protestánsok kiszorultak a közhivatalokból, a céhekből. A protestáns értelmiség a tiltó rendelkezések ellenére is megkísérelte a kapcsolattartást a nyugat-európai kulturális központokkal. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a létért való küzdelem a rendi társadalomhoz való alkalmazkodásra kényszeríti az egyházat. Így a haladó nyugati polgári eszmék meghonosításában, a polgári törekvéseket szolgálóirodalom és tudomány művelésében a hajlékonyabb evangélikus értelmiség jutott vezető szerephez. Az evangélikusok többsége e mellett német. Erős városi polgársága mind a felvidéki mind az erdélyi szász városokban kapcsolatba volt és maradt a német kultúrával. Így került kapcsolatba a német pietista mozgalommal. A pietizmus a német lutheránus misztika továbbfejlesztése a puritanizmus hatására. A magyarországi pietizmus a félig magyar, félig szlovák származású polihisztor, Bél Mátyás munkásságával tetőzött. Magyarország államismeretének egyetlen hatalmas műben történő összefoglalására vállalkozott. A honismereti irodalomból részt kértek a kálvinista tudósok is. Ifj. Köleséri Sámuel, a nagy erdélyi polihisztor feldolgozta az erdélyi aranybányászat történetét is orvosi művei mellett.

Az elnyomott társadalmi osztályok barokk népiességét 1711 két, világosan elkülöníthető periódusra bontja: a népi kurucság és a katolikus népiesség egymást váltó szakasza. A népi kurucság legmaradandóbb értékű alkotásai a kurucok soraiban küzdő deákok, protestáns és katolikus papok lejegyzésében fennmaradt, ismeretlen szerzőjű költemények, dalok. Kibontakozik belőlük a mozgalom fejlődésvonala: a bujdosó sors nyomorúsága. Ez az osztályöntudatos, forradalmi hangvétel és mondanivaló a bukás után elnémult. A kuruc népiességet felváltó katolikus népiességnek az a feladata, hogy az irodalom, a képzőművészet, a színház eszközeivel is a Habsburg-uralom alázatos híveivé, földesuruk engedelmes jobbágyaivá formálják a korábban lázadó tömeget. E munkában a néphez közelebb álló ferenceseknek és pálosoknak jutott a főszerep. A XVIII. Század elején újra katolikussá lett falvakban meggyökeresedett a barokk. A rekatolizálást szolgáló képzőművészet-elsősorban az építészet és szobrászat- a tízezres tömegektől látogatott kegyhelyeken( Csíksomlyó, Máriabesenyő, Máriapócs) koncentráltan jelentkezett. Csíkszék katolikus néptömegei szolgáltatták a Csíksomlyón 1721-1784 között megrendezett nagypénteki és pünkösdi misztériumjátékok közönségét. Ezekben az alkotásokban felcsillan a népi humor is. A magyar szentek kultuszát és természetesen a Mária-kultuszt a népi egyházi énekekbe is bevitték. A század közepén a barokk tovább terjed és vulgarizálódik. Kezdett kibontakozni egy olyan, széleskörű közműveltség, amely magába olvasztja, integrálja a katolikus népiesség, a kurtanemesség által közvetített provinciális nemesi illetve mezővárosi református műveltség elemeit. A barokk ízlés terjesztésében nagy szerepük volt a falusi templomoknak. A királyi kamara típusterveket készíttetett hozzájuk. A püspökök ezek szerint emeltették a faluképben ma is szerepet játszó, általában egy, ritkábban kéttornyú későbarokk templomokat. A protestánsok -II. József uralkodásáig- csak fatemplomokat építhettek. Belső kiképzésükre nem volt rendelet. Ezért bennük a virágos reneszánsz még a XVIII. Század derekán is kedvelt volt. Népi építészetünkben a barokk hatás elenyésző. Elsősorban a katolikus Dunántúlon jelentkezik, inkább csak a XVIII-XIX. Század derekán vagy még később.