Az antik színház - Szophoklész: Antigoné

Az antik színház - Szophoklész: Antigoné

Az antik színház
A görög dráma kialakulása vallásos szertartásokhoz - elsősorban Dionüzosz, a szölőművelés, a bor és a mámor istenének kultuszához - kapcsolódik. A városokban 50 ifjúból álló kar az isten oltára előtt dithüramboszokban megénekelte Dionüzosz Mitikus sorsát, tetteit, szenvedéseit, halálát és újjászületését. Az első lépés a dráma felé az volt, hogy a karvezető mint Dionüzosz kivált a kórusból, és egyet-mást elmondott életéből. Később 2, majd 3 színész jelent meg a színpadon, s az ő pergő párbszédük már bonyolult cselekmény eljátszására adott lehetőséget. Megváltozott a téma is: előtérbe került a thébai, mükhénéi, trójai mondakör. A kórus mindvégig jelen volt a drámában. 3-as egység: a dionüzosz-ünnep fénypontjaként megrendezett drámaversenyen 3 költő versengett. (Egy-egy darabból álló tragikus trilógiával.) Az ünnepségen hatalmas tömeg vett részt, ezért a színházat is nagyra kellett építeni. Domboldalra épített, félkör alakú, lépcsőzetesen emelt padsorokat képeztek ki a nézők számára. Egy színház 20-30 ezer ember befogadására volt alkalmas. A nézőteret egy 10-15 méter sugarú kerek tér (orkhesztra) választotta el a színpadtól, s a közepén állt Dionüzosz oltára. Az orkhesztrán foglalt helyet a kórus, és itt játszottak a színészek is. A színpadon csak két-három szereplő fért el. A görög színház szabadtéri színház volt, az előadásokat nappal tartották.
A szereplők álarcban játszottak. Ezek a maszkok már a színpadra lépéskor megmutatták, hogy milyen "jellegű" hőst alakít a színész. A maszkból a jellemre és a lelkiállapotra is lehetett következtetni. Az álarc azonban kizárta az arcjáték lehetőségét, erre azonban nem is volt szükség, mivel az messziről is nézték az előadást. A maszk lehetővé tette, hogy a női szerepeket is férfiak játsszák. A tragikus hősök hosszú, díszített öltözetben játszottak, s később divatba jött az erősen magasított (20-25 cm!) cipő, a kothurnusz használata is.
Szophoklész: Antigoné
Konfliktusok
A mű jellemzői.
Monológ (narrátor), majd dialóg (párbeszédek).
A thébai mondakör történetéből Szophoklész egy trilógiát írt:
1. Oidipusz király
2. Oidipusz Polonoszban
3. Antigoné.
Az Antigoné műfaja tragédia.
6 jelenet van, a jelenetek előtt karénekek. A tragédia lényege: a hős nem tud vagy nem akar az emberi v. isteni törvények szerint élni, ebből következik a drámai vétség - megbomlik a világ harmóniája.
Cselekmény.
Polünekiész és Eteoklész egymás kardjától estek el. Polüneikész rátámadott az országra, miközben Eteoklész uralkodott. Kreón, a király, Eteoklészt eltemettette, de Polüneikész temetését megtiltotta, és halálbüntetést helyezett kilátásba annak, aki eltemeti. Antigoné elhatározza, hogy eltemeti bátyját. Iszméné próbálja lebeszélni. Egy őr jelenti Kreónnak, hogy a hullát elföldelte valaki.Kreón gondolkodás nélkül kimondja a halálos ítéletet, pedig nem is tudja, hogy ki volt az. Antigoné a külvilágtól elzárva kell hogy éljen egy sziklabarlangban. Antigoné a rabságában felakasztja magát: öngyilkos. Haimón (antigoné kedvese) : öngyilkos lesz. A király szörnyű gyászban vonul vissza palotájába, és látja: Euridiké, a felesége öngyilkos lett. Konfliktus: Megbomlik a harmónia, az egyén és a világ közötti összhang.
Megoldás: A harmónia helyreáll. Mindhárom hős tragédiája tragikus vétség. (lásd feljebb). Eteoklész: egyeduralomra tör Polüneikész: hazája ellen tör Antigoné: Az isteni törvényeknek engedve lázad a hatalom ellen. Ha Antigoné bűnös, akkor halála jogos, de csak az emberi törvények szerint. Isteni törvények szerint a halál katarzist vált ki.