Diderot
(Francia felvilágosodás)
A felvilágosodás gondolkodói az autonóm
emberi ész ítélôszéke elé idéztek mindent, s ami ésszerűtlennek bizonyult, azt
elvetették.
Mindenekelôtt a tételes vallások dogmái,
hittételei, babonás hiedelmei kerültek szembe a józan ésszel, s ezért minden
vallást ésszerűtlennek nyilvánítottak. A legtöbb felvilágosító mégsem lett
ateista (istentagadó), mert a korabeli tudomány alapján nem találtak megfelelô
magyarázatot a világ keletkezésére. Kidolgozták ezért az ún. deista felfogást.
A deizmus értelmében Isten megteremtette ugyan a világot, de tovább nem
avatkozik be a világ fejlôdésébe, működését a természetbe rejtett törvényekre
bízta, s az emberi elme kötelessége ezeknek a törvényeknek a felderítése. Nincs
tehát semmi szükség egyházra, papságra, mely a vallásos felfogás szerint az
Isten és az emberi világ között közvetít. Az akkori fizika tudományának
legfejlettebb ága a mechanika volt, s a világegyetemet is valamiféle mechanikus
szerkezetnek képzelték el. Isten szerepe is csak annyi, hogy e szerkezetnek
megadta az elsô, az indító lökést, mintha egy óra ingáját lendítette volna meg.
Ésszerűtlennek bizonyultak az elavult
társadalmi rend intézményei, törvényei, szokásai. Különösen a születési
kiváltságok ellenkeztek a józan ésszel, a természeti törvényekkel, s ezért
kiformálódtak a szabadság, egyenlôség, testvériség értékei.
Hittek ezeknek a célkitűzéseknek a
megvalósíthatóságában. Ma már naivnak tűnô optimizmusukra jellemzô az az
illúzió, hogy az emberek szemének felnyitása, az igazság megmutatása, a
tudományok terjesztése önmagában is képes és elegendô a társadalom
megváltoztatására, egy jobb, igazságosabb, emberibb világ megteremtésére. S bár
a felvilágosult gondolkodók, filozófusok túlnyomó többsége nem volt
forradalmár, csupán reformokat akartak, az új eszmék elvezettek a nagy francia
forradalomhoz (1789).
A francia tudósok, gondolkodók, művészek
csoportja egy nagy szellemi vállalkozás, az Enciklopédia körül kovácsolódott
egységes eszmei mozgalommá. A mű alcíme: A tudományok, a művészetek és a
mesterségek értelmezô szótára. Az Enciklopédia 1751 és 1772 között 28 kötetben
jelent meg (17 kötet szöveg és 11 kötet ábra); 1777-ben ehhez járult még 5
kötet függelék, majd még 2 ábrakötet. Ez a hatalmas munka a 18. század
legmodernebb ismeretanyagát foglalta magában, s így lett az új világnézet
tudományos megalapozójává: a tudomány eredményeit és álláspontját szegezte
szembe a teológia tanításával, az állami és egyházi intézményekkel.
A kiadványt Denis Diderot (döni didro;
1713-1784) szerkesztette; egy ideig társszerkesztôként dolgozott mellette
D'Alembert (dalamber; 1717-1783): A szerkesztôk tekintélye és a vállalkozás
tudományos rangja kitűnô francia és külföldi munkatársak seregét gyűjtötte
egybe. - Az Enciklopédia a legelvontabb filozófiai kérdésektôl kezdve a
mezôgazdaságig és az egyes mesterségekig az akkori emberi tudás teljességét
összegezte.
Az Enciklopédia még megjelenéseinek éveiben
hatalmas politikai, világnézeti viták középpontjába került. Különbözô okokból
támadták a jezsuiták s a Sorbonne (szorbonn) professzorai, a kormány betiltotta
terjesztését, a pápa is elítélte, elôfizetôinek tábora mégis növekedett.
Támogatói abból az új polgárságból kerültek ki, amely sürgette az Angliában már
megvalósult, de Franciaországban még késlekedô ipari forradalmat.
Diderot az enciklopédia
szerkesztésén kivűl számtalan
értekezés,
tanulmányt is irt. A vallás, az egyház ellenességét egy
hires,vagy hirhedt regényében fejezte ki
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése