Hardy
európai széppróza
Thomas
Hardy (1840-1928) a század utolsó évtizedében Tolsztoj, Zola, Flaubert
eredményeihez emelte az angol regényt.
Szembeszáll a korabeli képmutató erkölcscsel, s a maradiság, az ellenséges
körülmények és társadalmi igazságtalanságok
között vergôdô, tehetetlen hôseivel vállal
érzelmi azonosulást. Legjobb műveiben a véletlent, a hagvományos kellékeket
halmozó cselekményességet alárendelte az embe-
ri jellem és a társadalom determináló
hatásának.
Két
utolsó regénye jelzi regényírói pályájának csúcsát. Egy tiszta nô (1891) hôse
Tess, egy szegény házalókereskedô ritka
szépségű, talpraesett, okos lánya.
Apja nagyravágyása miatt egy gazdag család
kiszolgáltatottja lesz: megalázzák,
megszégyenítik, megrontják. S mikor igazi,
tiszta szerelmét szétzúzza titkolt szégyenének megvallása, Tess, a tiszta nô
egy konyhakéssel megöli elcsábítóját. Elfogják, elítélik s felakasztják. Tess
végzete társadalmi eredetű, az erkölcsi elôítéletek,
a konvenciók ítélték halálra. - Utolsó
regényének, a Lidércfénymek (1896) hôsei a
megrögzött elôítéletek ellen veszik fel a
harcot, de ôk is eredménytelenül. Az osztályhelyzete miatt a felemelkedés
lehetôségétôl megfosztott Jude-ot az intellektuális éhség, a felvilágosult
Sue-t környezetének kiábrándító üressége készteti az erkölcsi
konvenciók elleni lázadásra. Sorsuk a
kisemmizettség, a nyomor és a megalkuvás.
- Hardy nagy regénveiben a világegyetem vak
eröinek kegyetlenségét, az emberi törekvések iránti közömbösségét ábrázolta, s
azt hirdette, hogy a boldogság elérhetetlen
ábránd, nincs hatalmunk a sors fölött.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése