google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2012. december 19., szerda

Hardy


                              Hardy
                       európai széppróza

       Thomas Hardy (1840-1928) a század utolsó évtizedében Tolsztoj, Zola, Flaubert
eredményeihez emelte az angol regényt. Szembeszáll a korabeli képmutató erkölcscsel, s a maradiság, az ellenséges körülmények és társadalmi igazságtalanságok
között vergôdô, tehetetlen hôseivel vállal érzelmi azonosulást. Legjobb műveiben a véletlent, a hagvományos kellékeket halmozó cselekményességet alárendelte az embe-
ri jellem és a társadalom determináló hatásának.
  Két utolsó regénye jelzi regényírói pályájának csúcsát. Egy tiszta nô (1891) hôse
Tess, egy szegény házalókereskedô ritka szépségű, talpraesett, okos lánya.
Apja nagyravágyása miatt egy gazdag család kiszolgáltatottja lesz: megalázzák,
megszégyenítik, megrontják. S mikor igazi, tiszta szerelmét szétzúzza titkolt szégyenének megvallása, Tess, a tiszta nô egy konyhakéssel megöli elcsábítóját. Elfogják, elítélik s felakasztják. Tess végzete társadalmi eredetű, az erkölcsi elôítéletek,
a konvenciók ítélték halálra. - Utolsó regényének, a Lidércfénymek (1896) hôsei a
megrögzött elôítéletek ellen veszik fel a harcot, de ôk is eredménytelenül. Az osztályhelyzete miatt a felemelkedés lehetôségétôl megfosztott Jude-ot az intellektuális éhség, a felvilágosult Sue-t környezetének kiábrándító üressége készteti az erkölcsi
konvenciók elleni lázadásra. Sorsuk a kisemmizettség, a nyomor és a megalkuvás.
- Hardy nagy regénveiben a világegyetem vak eröinek kegyetlenségét, az emberi törekvések iránti közömbösségét ábrázolta, s azt hirdette, hogy a boldogság elérhetetlen
ábránd, nincs hatalmunk a sors fölött.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése