Hautmann
(Német modern dráma)
Gerhart Hauptmann (1862-1946) a modern német drámaírásnak s általában a
modern német irodalomnak egyik legkimagaslóbb
alakja. Neve elválaszthatatlan
a német naturalizmus tôrténetétôl, de a
naturalista-realisztikus szemlélet és stíluskészség mellett az avantgarde
elôtti modern áramlatok sokféle hatása is jellemzô rá.
Az ibseni társadalmi drámától indult el, ezt
egyesítette eleinte a nyers ösztönök megjelenítésével.
A
német naturalistákat erôs szociális érzékenység jellemezte. Ezért is távolodott
el Hauptmann a naturalista mozgalomtól -
megmentve ennek legjobb értékeit a
hamis ideológiai áramlatok (biologizmus, faji
kérdés, nemek harca stb.) befolyásától. Fiatalkori művészetének csúcsa,
legmaradandóbb alkotása A takácsok (1893).
Az 1844. évi sziléziai eseményeket viszi
színre (a takácsok fellázadtak munkaadóik
ellen, azután porba hulltak a porosz katonák
fegyverei elôtt). Darabjában a munkásosztály jelenik meg a színpadon éppúgy,
mint Zola Germinaljában (1884). A takácsok elsôként oldja meg a modern drámában
a tömeg drámai megjelenítésének
problémáját. Hauptmann a szegény embert teszi
meg a darab központi hôsévé egy
hôs nélküli drámában. Hôsei nem
"hôsök", nincs vezérük, nincs haditervük: csupa
meggyötört, fáradt és beteg ember jelenik meg
a színpadon. Ez a hôsnélküliség
azonban új szerepet kap, egy új világkép
kifejezôje lesz, mert a hôs követelésének
pátosza hatja át. Az öreg Hilse azért hal
meg, mert képtelen a lázadásra - nem akart
munkaadóival szembefordulni -, és a dráma
tragikuma ennek az értelmetlen halálnak az ábrázolásából nô ki. Hauptmann
azonban kritikával figyeli már a Hilse-féle
magatartást, és tudja, hogy ez a halál
hiábavaló, idôszerűtlen és felesleges. A történelem mást követelt, és ezt a
követelést kellett volna teljesíteni.
Hauptmann és társai késôbb elfordulnak a szocializmustól, de ennek ára a
világnézeti bizonytalanság: ezért közeledik Hauptmann is a pszichológiai dráma,
az új romantika, a mitizálás felé. Késôi korszakának kiemelkedô alkotása a
nagypolgári világban játszódó, a tiszta és nagy emberi érzések kíméletlen
eltaposását színre vivô Naplemente elôtt (1932).
Hauptmann a náci rendszerben nem emigrált, visszavonult. Nem
helyezkedett
szembe a fasizmussal, de nem is szimpatizált
vele.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése