Nemzeti
kultúránk a reformkorban
A
polgári átalakulás és a nemzeti függetlenség kérdései a reformkorban.
1.
A feudalizmus bomlásának jelei a gazdasági életben és a társadalomban
a) Mezőgazdaság
Hazánk agrár
ország. A XIX. sz. első felére a földesurak kiterjesztik a majorsági területet
árutermelés céljából. Ezáltal saját vagyonunk a haszon miatt gyarapszik.
(Nagyobb majorság.) Eredmény: több árut tudnak termelni, több a haszon, nagyobb
a bevétel). Jellemző maradt a robot, a háromnyomásos, külterjes
gabonatermesztés.
Mint látható, a
földbirtokosok vagyona nőtt, de a kézben lévő pénzt nem a birtokok fejlesztésére
használták föl, hanem elherdálják. Néhány előnyös helyzetben lévő nagybirtokos
az ország nyugati, északnyugati peremén arra használja föl a konjunktúrát, hogy
birtokát korszerűsítette. A korszerűsített nagybirtokon elterjedt a vetésforgó.
Vasekét, vetőgépet használtak, képzett gazdatiszteket alkalmaztak. Példájuk
egyre vonzóbb lett, követésük azonban a tőkehiány miatt a legtöbb birtokos
számára szinte lehetetlen.
Magyarország a
mezőgazdaság szempontjából nem sokat lépett előre. Elhanyagolt gazdaságok és rossz minőség, eladhatatlan termények
jellemezték Mo. mezőgazdaságát. (Ennek következménye, hogy a nemesség nagy
részénél válsághelyzet alakul ki.)
b) Ipar
A napóleoni
háborúk alatt fölvirágzott a kontinentális kereskedelem. Hatására nálunk is új
manufaktúrák keletkeznek. Fönnmaradt viszont a kézműipar céhes szervezete.
Később, a kereskedelem, a kézművesipar és a manufaktúrák fejlődése leáll. A
megkülönböztető vámpolitika elvágta Mo.-t hagyományos kereskedelmi
partnereitől, és az örökös tartományok piacává tette. (Mindez hatással volt a
társadalom alakulására is.)
c) Társadalom
A társadalom
felső rétege differenciálódik. Van a nemességnek egy kis csoportja, akik
meggazdagodnak. A nemesség jelentős része viszont (kis- és középnemesség)
elszegényedik. Eladási nehézségekkel küszködnek, hiteleket kell felvenniük, nem
tudnak fizetni, elszegényednek, nincstelenné válnak. Így kialakul a BOCSKOROS
nemesi réteg. Számuk kb. 700.000. Életformájuk, műveltségük nem különbözött a
parasztétól. A nagybirtokot gyűlölték, de előjogaikhoz görcsösen ragaszkodtak.
A parasztság is
differenciálódik. A parasztság felső rétegének sikerül az árutermelésbe
bekapcsolódnia. A nagygazdák igaerejük révén több telket is birtokolhattak,
pusztákat bérelhettek, s fölhasználták a nincstelenek munkaerejét. A zsellérek
számottevő munkaerő-tartalékot képeztek. Azok a viszonyok azonban, amelyek
hozzájárultak termelőeszközeik elveszítéséhez, nem biztosították munkaerejük
kihasználását.
A társadalom
harmadik csoportja a munkások, kiknek száma igen kevés. A polgárság Mo.-n
gyenge, mert a lehetőségek nem olyan nagyok. A hivatalokat, tisztségeket a
nemesség képviseli.
Az értelmiségi
réteg a legalsóbb társadalmi rétegből termelődik ki. Anyagilag nem ellátottak.
A módosabb réteget a jobb családból származók alkotják. A reformok és a
polgárosodás legelszántabb hívei az értelmiségiek köréből kerültek ki.
2. Széchenyi
programja
A reformkor
elindítója gróf Széchenyi István volt, aki 1825-ben az országgyűlésen
felajánlja egyéves jövedelmét arra, hogy létrejöjjön a MTA. Ezen az
országgyűlésen sok más probléma is felvetődik (pl.: jobbágykérdés, kultúra).
A felajánlás
helyszínén 154.000 pengő gyűlik össze, amit 8-10 nemes adott össze. Ez az, ami
elindítja a reformokat. Ezen az országgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál veti fel a
jobbágykérdést. Ez óriási felzúdulást vált ki. A nemesek első reakciója, hogy
elzárkóznak a gondolattól. Széchenyi édesapja, Széchényi Ferenc, aki sokat tett
az országért. Létrehozta a Nemzeti Múzeumot és a Széchényi könyvtárat. Anyja a
Festetics családból származott. Ő is a haladó gondolkodásúak közé tartozik.
Széchenyi fiatal korában sokat katonáskodott és utazgatott. Így jutott el
Angliába is. Itt alakultak ki reformgondolatai. Mikor visszatért, még élesebben
látta a különbségeket Nyugat-Európa és Mo. között.
Gondolatai:
Jobbágykérdés.
Azt állítja erről, hogy Magyarország mezőgazdasága azért elmaradott, mert a
jobbágyokat semmi nem ösztönzi a munkára, mivel a munkájukért bért nem kapnak.
Viszont a terményfelesleg kevés arra, hogy jó életet teremtsenek maguknak.
(Széchenyi erre nem talál megoldást. Ő sem tudott volna igazán jobbágyai nélkül
élni.)
A Hitel című
munkájában felfedezi azt, hogy a nagybirtokosok gazdaságfejlesztő
tevékenységének legnagyobb gátja az ősiség törvénye. (Vagyis a birtok nem
eladható, nem adományozható, hanem csak örökölni lehet. Ennek következményeként
a birtokosoknak ha nincs pénzük, nem tudnak eladni a földjükből, aminek árából
kifizetnék az adósságukat.) Nincsenek bankok, nem tudnak hitelt felvenni, mert
a bankárok nem látnak fedezetet a pénz visszafizetésére. (Ezt is az ősiség
törvénye gátolja.) Széchenyi szerint az ősiséget kellene teljesen eltörölni.
Másik két könyve
a Világ és a Stádium. A Stádiumban 12 pontban foglalja össze gondolatait. Ez a
három könyv elméleti munkájának eredménye. Mo. és Ausztria kapcsolatával is
foglalkozik. Nem volt híve a függetlenségnek Széchenyi. Ő nem akart Ausztriától
elszakadni. (Kossuth és Széchenyi közt ez adja a fő ellentétet.)
3. Kossuth
programja
Kossuth először
az 1832-36-os országgyűlésen tűnt fel. Döntő szerepe volt a nyilvánosság és az
országos közvélemény megteremtésében. Kézzel írott, majd nyomtatásos újságát,
az Országgyűlési Tudósításokat kézről-kézre adták. A reakciót maró gúnnyal, a
reformeszméket tisztelettel és lelkesedéssel kommentálta. Tehetsége már ekkor
sok hívet teremtett a reformok ügyének. I. Ferenc halála után a hatalom
Metternich kezében összpontosult, aki az erőszak, a megfélemlítés eszközét
alkalmazta. Az országgyűlési ifjak után Kossuth következett. Betiltották új
lapját, a Törvényhatósági Tudósításokat, melyben az országgyűlés feloszlása
után a megyei ellenállást élesztette. Ellenszegült, ezért hűtlenség vádja
alapján börtönbe hurcolták. 1839-40-ben ülésező országgyűlés nemcsak az
önkéntes örökváltság és az ipari ütemek engedélyeztetését érte el, hanem a
politikai foglyok amnesztiáját is. Kossuth a börtönben nemzetgazdaságtant és
angol nyelvet tanult. 1841 januárjától Kossuth főszerkesztője a Pesti
Hírlapnak, ezt a lehetőséget azért kapta, mert a kormánykörök úgy vélték, hogy
a cenzúra és az anyagi érdekeltség majd megnyirbálja Kossuth ellenzékiségét.
Kossuth zsenialitása viszont új fegyvert teremtett: a modern újságírást.
Politikai vezércikkei sorra vitték a gazdaság és a politika valamint a társadalom
égető problémáit.
Kulturális élet
1794 és 1849,
azaz a jakobinusok elítélése és a forradalom leveretése nemcsak politikai, de
kulturális vonatkozásban is rendkívül nagy veszteséget jelentett, ám a két
csapás között bontakozott ki a magyar szabadelvűség, mely társadalmi
tekintetben véget vetett a hűbériségnek, kulturálisan pedig különböző
irányzatok bonyolult kölcsönhatásával jellemezhető.
Míg a
díszítésnek döntő szerepet adó rokokót viszonylag hirtelen váltotta föl a
századfordulón az ésszerű, már-már mértani értelemben véve szigorú
szerkesztésre törekvő klasszicizmus, ez utóbbi, s a romantika között kevésbé
határozottan vonható meg korszakhatár, sokkal inkább kölcsönhatás jellemző az
új század elejére. Sőt, nemcsak a stílus-, de az eszmetörténet vonatkozásában
is fokozatos átmenetekről lehet beszélni. A klasszicizmus a különböző
művészetekben nem egy időben alakult át.
Irodalom:
A szakmai tudás
és hivatásszerűség helyét a korszak végére a lángelmére jellemző küldetés és
elhívatottság jellemzi. E változás fokozatai érzékelhetők a századforduló
költőinél. Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805), és Berzsenyi Dániel (1776-1836)
is jelentős képviselői ennek. Kölcsey előbb Csokonai, majd Kazinczy
eszményeitől távolodott el s alakított ki önálló szemléletet. A Himnusz (1823)
kapcsolatba hozható az újklasszikus eszménnyel, azonban később születnek a
romantikához kapcsolódó versei is. A korszak első éveit kétségkívül a bécsi
udvarnak a fölvilágosodással szemben megváltozott magatartása határozta meg,
mivel keresztezték a magyar polgárosodás ügyét. Ezzel a arányban a nyomdák, és
a nyomdai kiadványok száma is csökkent. A fejlődést azonban hosszú távon mégsem
lehetett megállítani. Kazinczy és Kisfaludy Sándor (1772-1844) nemzedékével
megerősödött a polgárosuló nemesi kultúra. A szépirodalomban a romantika
mozgalommá szerveződése Kisfaludy Károlynak köszönhető. A magyar romantikus
költészet központi alakja Vörösmarty Mihály a Zalán futása (1825) című
eposzával szerzett országos hírnevet. A romantikus költői nyelv megmutatkozik
más elhíresült műveiben is, mint pl. a Csongor és Tünde, a Szózat, vagy a Vén
cigány című önmegszólító drámai magánbeszéd. Petőfi Sándor (1823-1849)
népiességét is gyorsan befogadták. Petőfi életműve ékesen bizonyítja a
romantika és a biedermeier összefonódását. Ez a népiesség megfigyelhető Arany
János (1817-1882) költészetében is, melynek talán leghíresebb elbeszélő
költeménye a Toldi (1846).
Színház:
Kelemen László
hozta létre az első magyar színtársulatot, mely 1790.október 25-én Budán kezdte
el tevékenységét, Simay Kristóf, Igazházi, a kegyes jó atya című színművének az
előadásával. A pesti Magyar Színházat 1837-ben nyitották meg. A színházi
kultúra fejlődésével hozható összefüggésbe Katona József (1791-1831)
tevékenysége, ki színészként, fordítóként sajátította le azokat az ismereteket,
melyek hozzásegítették a Bánk Bán megírásához. Kezdetben nem ismerték fel
tragédiájának jelentőségét, hiába küldte el több színháznak is.
Oktatás:
Az oktatás
fejlődése is elősegítette a polgári értelmiség térhódítását. Állami ellenőrzés
alá vonták a pesti egyetemet, más hasonló intézményt azonban nem állítottak
föl. 1848-ban több jogakadémia is
létesült. 1806-ban a második Ratio Educationis előírta a 6 és 12 év közötti tankötelezettséget,
s így megteremtette a 6 osztályos gimnázium előfeltételét.
A nagy magyar
tudósok kevéssé számíthattak elismerésre a magyar nyelv elszigeteltsége
miatt. Bolyai Farkas és Bolyai János
szám-és mértani felismerései, valamint Jedlik Ányosnak az elektromagnetikus
forgómozgások mibenlétére vonatkozó észrevételei sem váltak széles körben
ismertté külföldön.
Festészet:
A biedermeierre
jellemző műfaj az életkép, s ez szoros kapcsolatban áll a festészettel valamint
a litográfiával (kőnyomattal) is. Petőfi Vándorélet című versére keletkezett
például Barabás Miklós, Egy utazó cigány
család Erdélyben című képe is. A festészetben azonban korlátozta a fejlődést az
országon belüli oktatás, sőt a szobrászatban még az anyag hiánya is! Meg kell
említenünk azonban Ferenczy Istvánt, aki Bécsben tanult Canovánál, és
Thorvaldsennél.
De a külső
kényszer és a belső indíttatás feszültsége a korszak festészetében is érezhető.
Idősb Markó Károly (1791-1860), lőcsei születésű tájképfestő, Bécsben tanult,
és röviddel a Visegrád (1828-1830) című kép elkészítése után olasz földön
telepedett le. A háromszéki köznemes családból származó Barabás Miklós
(1810-1898) volt jószerivel az első jelentős festő, aki Bukarest, Bécs és
Olaszország után hazatért, ám az ő kezdeményezésére is rányomta bélyegét a
kereslet egyoldalúsága : míg a harmincas
évek közepén olasz földön készített vízfestményein kivételes, rendkívüli
látványok megjelenítésére törekedett, közelítvén a romantikához, a
későbbiekben- a negyvenes évek néhány életképétől eltekintve- egyre inkább a
biedermeier kedvelt műfajainak, az arcképnek, az almanachokban, hírlapokban
közölt kőnyomatnak, sokszorosító metszeteknek termékeny művelőjévé vált.
A magyar
képzőművészet viszonylagos elmaradottsága legalábbis részben a megfelelő
intézmények s a művészeti élet hiányára vezethető vissza. A műkereskedelem
jóformán csak az 1839-ben alakult Pesti Műegylet létrehozásával kezdődhetett
el, melynek 1840-ben megrendezett első kiállításán körülbelül 350 festmény
szerepelt. A belföldi művészképzés kezdetét 1846-tól lehet számítani. Ekkor
nyitotta meg magániskoláját Pesten a velencei születésű Giacomo Marastoni, aki
egyébként a fényképészet területén is kezdeményező szerepet játszott, hiszen
már 1841-ben állított ki dagerotípiákat (Petőfiről is készült).
A biedermeier,
melyet olykor megszelídített romantikának neveznek, és általában úgy határoznak
meg, mint a romantika ellenhatását és klasszicizáló visszavételét, a
bútorkészítésen kívül leginkább a festett, rajzolt és írott életkép műfajában
éreztette hatását.
Építészet:
Az építészet
hosszabb ideig a klasszicizálás hagyományát követte. Hild János, Hild József,
Pollack Mihály a magyar klasszicizmus legjobb képviselői rendeltetési helyüknek
megfelelő épületeket is tudtak építeni. A Pollack tervezte Nemzeti Múzeum
(1836-1844) példázhatja az újklasszicizmus továbbélését a század közepéig,
annak ellenére, hogy a romantika már a művészet elméletében is érvényesült.
Zenei élet:
A zenében szinte megtorpanást sem lehet
érezni, legalábbis a népszerű kultúrában nem, ahol a korai verbunkosból
szervesen fejlődött ki annak a XIX. Század elején indult nemzedéknek a
munkássága, melynek különösen három tagja érdemel említést: a bécsi születésű,
Kolozsváron megtelepedő s ott a tízes években alapított Musikai
Conservatoriumot 1837-ben átszervező Ruzitska György, névrokona Ruzitska
József, a Béla futása (1822) című első fennmaradt magyar opera szerzője,
valamint a zsidó származású Rózsavölgyi Márk, a palotás, a körmagyar és a
szaloncsárdás egyik kialakítója. A folytonos előrehaladás csak hosszabb idő
elteltével vezetett minőségi ugráshoz. A magas kultúrában a zenei élet még a
századfordulón is behozatalra szorult. Joseph Haydn 1800-ban Budán vezényelte A
teremtést, Beethoven számos alkalommal látogatott Magyarországra-így 1800-ban a
budai várszínházban hangversenyezett és ugyanekkor, valamint a következő
években Brunsvik grófék martonvásári kastélyában vendégeskedett. Francz
Schubert hosszabb időt is töltött az országban: az Esterházy grófoknál volt zenetanár.
Aligha lehet tagadni, hogy e szoros kapcsolat a német nyelvterület zenéjével
előkészítette azt a minőségi változást, amelyet Liszt Ferenc (1811-1886)
munkássága jelentett. Noha nyugat-magyarországi német családból származott, és
nem tanult meg magyar, hamar kapcsolatba került a verbunkossal. Magyarnak
vallotta magát, és rendszeresen hangversenyzett az országban.
A magyar zene történetében új
szakasz kezdődött, amikor Erkel Ferenc (1810-1893) az olasz-francia opera
sajátosságaival ötvözve a magas kultúra szintjére emelete a verbunkos
örökségét, a Hunyadi Lászlóban, abban a daljátékában, amelyet a Himnusz
megzenésítésének évében (1844) mutattak be. Kialakult az új stílusú népzene, a
ritmus kötöttebb lett, csökkentek a díszítések és nőtt az ismétlések szerepe. A
Szózat megzenésítésére 1843-ban kitűzött pályázat nyertese, Egressy Béni
játszott fontos szerepet e népszerű zene kialakításában.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése