google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2013. január 19., szombat

A Föld szerkezete


A Föld belső szerkezetének megismerése már régóta célja a tudománynak. A vulkánok, a mély fúrások és a bányákban észlelt jelenségek csak homályosan írták körül a Föld belsejében történő eseményeket. A modern kor vívmányai nagy előrelépést tettek a bolygónk belsejének megértéséért. A század elején Andrija Mohorovicic a földrengéshullámok mélységi visszaverődésekor fellépő sebesség-változásokkal, a föld belseji rétegződésekre utaló nyomokat talált. Mára ilyen hullámokat mesterséges úton is kelthetünk, és egyre többet tudunk meg erről a titokzatos világról.
A Föld felépítésével, szerkezetével, történetével foglalkozó tudomány a geológia (földtan), a Föld fizikai jelenségeit a geofizika, kémiai mozgásfolyamatait pedig a geokémia kutatja.
A Föld fizikája:
Belső hő:
A Föld belseje felé haladva, egyre mélyebben egyre nagyobb hőmérsékletet észlelünk, ez a geotermikus gradiens, melynek globális átlagértéke 100 méterenként 3 °C. Ez az érték a szilárd felszín közelében lejátszódó gyors hűlés eredménye, hiszen ez nem tart a középpontig, mivel a Föld belső hőmérséklete „mindössze” 4500 – 5000 °C.
Ez a roppant belső hőenergia – jelen ismereteink alapján – különböző radioaktív anyagok (pl. uránium, tórium) bomlásakor szabadul fel.
Gömbhéjak:
A mélyben uralkodó körülmények két fontos jellemzője, a magas sűrűség és nyomás. Ez utóbbi és a mélység függvényében mérve a Föld középpontjában lévő értékek a felszíni nyomás 4000-szeresét mutatják. A Föld gömbhéjakba, a forgás és a lehűlés hatására, a sűrűség szerint rendeződött.
A Föld fizikai jellemzőinek változásai alapján bolygónk belsejét négy eltérő gömbhéjra oszthatjuk, ezek sorban a következők:
Földkéreg
Különböző összetételű és vastagságú, a szárazföldek és az óceánok alatt.
A szárazföldi kéreg rendkívül bonyolult szerkezetű és felépítésű. Általában két jellegzetes
réteg kimutatható: a kéreg felső része szilikátokban gazdag. Kőzetei alapján gránitos rétegnek is nevezik (sűrűsége 2,7 g/cm3). Lejjebb már inkább fémekben gazdagabb és sűrűbb rétegekkel találkozunk (3,0 g/cm3), jellemző kőzete után kapta a gabbrós kéreg nevet.
Az óceáni kéreg egyszerűbb, mivel minden óceán alatt azonos felépítésű. Itt hiányzik a kisebb sűrűségű gránitos kőzet. A fémeket nagyobb arányban tartalmazó óceáni kéreg két részre tagolható: A felső, bazaltos réteg finomabb, az alsó gabbrós réteg hasonló, de durvább, szemcsésebb anyag alkotja, mint a szárazföldi kéreg gabbrós rétegét.
Földköpeny
Nagyjából 2900 km vastag. A mélység függvényében fokozatosan nő a fémes elegyrészek aránya.
Külső mag
Maghéjnak is hívják, mely 1800 km vastag. Anyaga folyékony fémekből (pl. vasból, nikkelből) áll.
Belső mag
E határfelület pontos mélysége bizonytalan, nagyjából 4700 és 5100 km között húzták meg, szilárd vasból és nikkelből áll.
A különböző héjakat híres kutatókról elnevezett határfelületek választják el egymástól, belülről kifelé haladva sorra a következők: Lehmann-felület, Guttemberg- Wiechert-felület és a Mohorovicic-felület (Mohó).
A földkéreg és a földköpeny legfelső szilárd része együtt alkotja a kőzetburkot, a litoszférát. A litoszféra – a földkéreghez hasonlóan – vastagabb a szárazföldek, mint az óceánok területén. A szilárd kőzetburok alatt az anyag már izzó állapotban van. Ez a tartomány az asztenoszféra (gyönge burok), a litoszféra ezen a képlékeny rétegen úszik.
A földmágnesesség:
A Földet mágneses tér veszi körül, ezen teret a több ezer kilométer mélyen lévő vastartalmú fémolvadékok áramlása kelti. Ezeket a mozgásokat éppen, a fent már említett, földforgás és a belső hő tartja mozgásban.
A Föld mágneses tengelyének felszíni döféspontja, a mágneses pólus, nem esik egybe a Föld forgástengelyének felszíni döféspontjával, a csillagászati pólussal. Ezt az eltérést nevezik mágneses deklinációnak. Az elhajlás irányától függően beszélünk pozitív- és negatív deklinációról.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése