A stílus

A stílus

A stílus az a sajátos mód , ahogyan gondolatainkat , közölnivalóinkat a nyelvi eszközök megválogatásával kifejezzük .
A stílust a nyelvi elemek kiválasztása és elrendezésük módja alakítja ki . A stílust befolyásolja a kommunikáció minden tényezője : a közlő egyénisége , a közlési csatorna , a nyelvi kód , a közlemény tárgya , célja , műfaja , formája , a közlési körülmények , a beszédtársak egymáshoz való viszonya , a korízlés , a korstílus változása .
Bármely nyelvi elem stíluselemmé válhat . Egy adott nyelvi jelsort különböző tényező(k) tesznek egyedivé , sajátossá .
Állandósult stílusértéknek nevezzük a szó jelentésének azt a részét , amelyet a nyelvben szokásos felhasználási lehetőségként ismerünk és többnyire használunk . Ha egy szó jelentése az idézett szövegrészletben egyéni és lakalmi felhasználás révén jelentéstöbbletet nyer , akkor a jelentéstöbbletet alakalmi stílusértéknek nevezzük .
Stiláris zérófokúságnak nevezzük azt a semleges stílust , amely stiláris szempontból közömbös nyelvi eszközöket tartalmaz . ( nyelv-stilisztikai szempontból nincs benne semmi , aminek stílushatást tulajdoníthatnánk )
Stíluseszköz minden olyan nyelvi eszköz , amely a stiláris zérófokúságtól való eltérést , stíluserényt vagy stílushibát eredményez .
A stíluseszközök akkor eredményeznek stíluserényt , ha az adott szövegösszefüggésben vagy beszédhelyzetben elérik a kívánt hatást és stílushibákat okoznak akkor , ha az elérendő hatást a kifejezésmód fogyatékossága akadályozza .

Néhány fontosabb stilisztikai fogalom , kategória

A nyelv és a stílus szorosan összefügg , a nyelv eszköztára a stílusnak . A nyelv változásával a stílus is megváltozik . A változás koronként következik be . Ezeket nevezzük stíluskorszakoknak , stílusáramlatoknak . A nyelv és a stílus normatív . A stílusnak kifejező ereje , szemléletessége , expresszivitása van . Stílusosnak nevezzük az alkalomhoz illő , megfelelő közlést , amelynek ellenkezője a stílustalan .
A stílusrétegek olyan kifejezésmódok , amelyek nyelvváltozatokhoz , a társadalmi érintkezés meghatározott területeihez kapcsolódnak . Ennek tipikus nyelvi – stilisztikai eszközei és szabályai vannak .

Az egyes stílusrétegek nyelvi és esztétikai igényességük és stiláris zérófokúságuktól való eltérésük tekintetében nagyon különböznek egymástól . A stílusárnyalat vagy hangnem stílusrétegeken belül kialakuló , nyelvváltozattól függő minősaítő megnevezés , amely utal a beszédhelyzetre , a beszélő lelki állapotára , viszonyára a témához , a címzetthez , kifejezheti a nyelvi igényesség mértékét , utalhat a műfajra , a mű keletkezésének idejére .

Szövegtípusok és stílusnormáik

A kommunikációt célja szerint tudjuk osztályozni . A kommunikáció megvalósulásának módja szerint léteznek magán és nyilvános szövegek szóbeli vagy írott formái .
Az egyes szövegtípusok stílusnormáit illemszabályok , hagyomány , szokások alakítják ki .
A tényszerű közlések csak akkor informatív értékűek , ha a szöveg kifejtettsége a befogadó számára szükséges és elégséges mértékű . A kodifikálás többek között a jogi iratok megreformálását szövegezését jelenti , szerkesztésüknek szigorú szabályai vannak .

A szépirodalmi stílus

A szépirodalmi stílus a legválasztékosabb nyelvi és esztétikai szempontból legigényesebb művészi célú stílusréteg . A szépirodalmi stílus íróira jellemző a sűrített kifejezésmód és az újítás, képszerűség . Műveik szerkezete megreformáltabb a köznyelvinél . A stílus megválasztásában nagy szerepe van az egyéniségnek , az eredetiségnek .A költők, írók általában sok motivált szót használnak , ezeknek kettős a jelentése .
Poétikai funkciónak nevezzük a művészi közlés megreformáltságát , esztétikai funkcióját . A szépírói szövegeket többféleképpen is értelmezhetjük . A stíluselemzésnek sokféle módszere és lehetősége van .

A képszerűség elemei , stíluseszközei

A szemléletesség és hatásosság fontos eszköze a képszerűség . Költői képnek azt a szövegelemet tekintjük , amely csak az adott szövegbe épülve funkcionál képként .
A képszerű kifejezésmód gyakran alkalmazott eszközei a szóképek vagy trópusok .
( A trópus görög eredetű szó , fordulatot jelent )
Nem tartozik a szóképek közé , de a képszerű beszéd jelenségének tartjuk a hasonlatot , a körülírást és az eufemizmust . Ezeket a stílusjelenségeket szóképekhez csatlakozó stiláris eszközöknek nevezzük .

A metafora ( átvitel ) a leggyakrabban használt szókép , két egymásra vonatkoztatott jel kapcsolata . Két fogalmat vetít egymásra úgy , hogy egy szimbolizáló terminus és egy szimbolizált tárgy , jelenség közös jegyére , hasonlóságra utal . A metafora hasonlóságon alapuló névátvitel, amelyben az azonosító és az azonosított a két elem .
A metafora alakja aszerint lehet teljes , amikor kitesszük azt is , amit azonosítunk , és azt is , amivel azonosítjuk .

Egyszerű és összetett metaforával akkor találkozunk , ha csak az van kitéve , amivel azonosítjuk , s az azonosítottat hozzá kell érteni .
A megszemélyesítés a metafora egyik fajtája , hasonlósági névátvitel . Elvont dolgot , élettelen tárgyat , természeti jelenséget emberként cselekedtet , emberi érzéssel , tulajdonsággal ruház fel .
Az allegória ( képletes beszéd , átvitt értelmű gondolatsor ) a metafora származéka , amely rokon a megszemélyesítéssel is . Egy elvont fogalomnak , erkölcsi eszmének egyszerű megszemélyesítése vagy érzékelhető képben való ábrázolása . Allegória csak gondolati és érzéki fogalom között létesülhet .
Az allegóriának a szépirodalomban előforduló gyakoribb formája a hosszabb gondolatsoron , esetleg egész művön keresztülvitt folyamatosan kifejtett , mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora , vagy egy képnek egész történetté való kiszélesítése .
Az allagórikus képnek önmagában is van értelme , de van mélyebb , rejtettebb jelentése is . Ehhez a jelentéshez a legtöbbször a költő adja meg a kulcsot.