google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2013. január 22., kedd

A hangok találkozásának és előfordulásának törvényszerűségei


A beszéd folyamán a hangokat nem elszigetelten, hanem egy folyamat részeként mondjuk és halljuk. A folyamatos beszédben a hangképző szervek állandó mozgásban vannak. Az egymás mellé kerülő hangok módósulnak.
Ez a jelenség az alkalmazkodás.
MÁSSALHANGZÓK
1. Teljes hasonulás: két különböző képzésű mássalhangzó teljesen egyneművé válik.
– jelölt: írásban is: vassal, vízzé, mossa,
– jelöletlen: csak élőbeszédben: anyja, bátyja, egészség.
2. Részleges hasonulás: egy megkülönböztető jegy tekintetében változtatja meg az egymás mellé kerülő hangok egyikét.
– zöngésség szerinti: a második hang zöngésíti vagy zöngétleníti az előtte állót: vasban, tűzhet,
– képzés helye szerinti: n-ből m lesz, ha utána ajakhangú mássalhangzó következik.
3. Összeolvadás:
– két különböző mássalhangzónak egy harmadik hosszú hanggá való átalakulása: szabadság, kabátja.
4. Rövidülés:
– egy hosszú és egy rövid mássalhangzó egymás mellett, a hosszú lerövidül: szálldos, mondd.
5. Kiesés:
– három mássalhangzóból a középső kiesik: rajzszeg, rendtartás.
6. Nyúlás:
– két magánhangzó közötti vagy szó végi rövid mássalhangzó nyúlik: egyet, kisebb, lesz.
MAGÁNHANGZÓK
Hangrend
– magas: teniszütő,
– mély: túróskalács,
– vegyes: mágnes, csillag, fazék (összetett és jövevény szavak).
Az illeszkedés
A szavakhoz olyan toldalékot kapcsolunk, amellyel fenntartható az eredeti hangrendűség.
vegyes hangrendű szavakhoz:
Mély:
– az utolsó szótag mély,
– az utolsó magánhangzótól függetlenül, akkor, ha é, i, í van a szóban.
Magas:
– az utolsó szótagban ö, ü van.
– Ingadozás: mély + e hang: Ágnesfotel, de mágnesez.
Az illeszkedést az teszi lehetővé, hogy a toldalékok nagy részének több változata is van:
– egyalakú: csak mássalhangzó vagy i, í, é van benne: k, i, ít,
– kétalakú: - ra, -re, -ó, -, ő, -juk,  -jük,
– háromalakú: két magas és egy mély: -szor,  -szer, -ször, -on, -en, -ön.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése