google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2013. január 22., kedd

A hangok találkozásának és előfordulásának szabályszerűségei


1. A hangok találkozásának és előfordulásának szabályszerűségei
A beszéd egyik legfőbb jellemzője, hogy a hangokat nem elszigetelten, hanem összefüggő folyamat részeként mondjuk és halljuk. A folyamatos beszédben a hangképző szervek állandó mozgásban vannak, és már az előző hangok formálása közben felkészülnek a következőre. Ez kisebb-nagyobb mértékben módosítja az egymás mellé kerülő hangok fiziológiai tulajdonságait. Ezt a jelenséget alkalmazkodásnak nevezzük. Többféle formája található meg a magyar nyelvben.
A legfontosabbak a mássalhangzók találkozásakor: hasonulás, összeolvadás, rövidülés; a magánhangzók kapcsolatában pedig: hangrend és illeszkedés. A közvetlenül egymás mellé kerülő mássalhangzók hasonulása lehet részleges és teljes:
- a részleges hasonulás egy megkülönböztető jegy tekintetében változtatja meg az egymás mellé kerülő mássalhangzók egyikét.

2. Két eset lehetséges:

- zöngésség szerinti részleges hasonulás: a második hang zöngésíti vagy zöngétleníti az előtte álló mássalhangzó, hogy ebben a képzésmozzanatban egyneművé váljanak (pl.: vasban-vazsban, tűzhet-tűszhet); – képzés helye szerinti részleges hasonulás: itt egyetlen hang, az n képzésének helye változik meg, ha utána ajakhangú mássalhangzó következik.
(pl.: színpad-szímpad, különben-külömben);
- a teljes hasonulás akkor következik be, ha két különböző képzésű más salhangzó teljesen egynemüvé válik az egyik hang egy vagy több képzésmozzanatra kiter¬jedő változásával (pl.: egészség-egésség, egész sereg-egéssereg; vassal, vízzé, mossa, mosson, anyja-annya.
Az összeolvadás két különböző mássalhangzónak egy harmadik hosszú hanggá való átalakulása a két mássalhangzó kölcsönös átalakulása révén. Pl.: építsz-épícc, szabadság-szabaccság, kabátja-kabáttya, tanítjuk-taníttyuk.
A rövidülés hangtani feltételektől függő változás, akkor következik be, ha hosszú és rövid mássalhangzó kerül közvetlenül egymás mellé, ilyenkor a hosszú mássalhangzó megrövidül a kiejtésben. Pl.: monddmond, szálldos-száldos.
A magyar nyelv hangzási sajátságainak egyik legjellemzőbb vonása a han¬grend és az illeszkedés. A hangrend törvénye azt jelenti,hogy az egyszerű magyar szavakban a magán hangzók előfordulása szabályhoz van kötve. Ezek szerint megkülönböztetünk:
- mély hangrendű szavakat: csak mély magánhangzók vannak a szóban
(pl.: boldog, kapu);
- magas hangrendű szavakat: csak magas mássalhangzóval
(pl.: idő, üzen);
- vegyes hangrendű szavakat: mély magánhangzó + (i,í,e,é) hangok együtteséből alakult szavak
(pl.: csillag,fazék).
Az összetett szavakban és kisebb mértékben az újabban átvett jövevény és idegen szavakban kötöttség nélkül fordulhatnak elő magas és mély magánhangzók. Pl.: összeolvas, szárazföld, ideális, operatőr.

Az illeszkedés ennek az állapotnak fenntartását biztosító nyelvi működés: olyan hangalakú toldalékot fűzünk a szóhoz, amellyel fenntartható az eredeti hangrendűség. Pl.: fésülködik, gondolkodik.
A vegyes hangrendű szavakhoz a toldalékok illeszkedése többféle, egyes szavakban ingadozó is lehet:
a, mély toldalékot fűzünk a vegyes hangrendű szavakhoz, ha az utolsó magánhangzó mély: virággal, sziromban; általában mély a toldalék -az utolsó magánhangzótól függetlenül- akkor is, ha a szóban mély magánhangzó plusz (i,í,é) hang fordul elő: kávéja,hamisság;
b,magas a toldalék, ha az utolsó szótagban (ö,ü) van: soförnek, kosztümben;
c,ingadozik a nyelvhasználat a mély magánhangzó + e hangot tartalmazó szavak¬ban: Ágnesnak-Ágnesnek, fotelban-fotelben,de mágnesez. Az összetett szavak toldalékát az utótag hangalakja szabja meg: várkertből, kertajtóban, gépkocsival.
Az illeszkedést az teszi lehetővé, hogy a magyar nyelvben a toldalékok nagy részének többféle hangalakja is van. Pl.: -ban,-ben,-ba,-be, -ból,-ből, amelyek a szótő hangrendjének megfelelő alakban valósulnak meg. A toldalékok nagy részének csak egy alakja van. Egyalakú minden olyan toldalék, amelyben csak mássalhangzó van, vagy (i,í,é) mássalhangzó (önmagával vagy mássalhangzóval együtt).
Pl.: ajtók, hegyek, hazai, erdei, alakít, épít.
A toldalékok nagy része két változatú: -ra,-re,-ó,-ő,-juk,-jük.
Egyes toldalékoknak három alakjuk is van, egy mély és két magas változat: -szor,-szer,-ször.
A magas változat egyikében a magánhangzó ajakkerekítéses, a másikban ajakkerekítés nélküli. A szótő utolsó magánhangzója dönti el, hogy a két magas toldalék közül melyiket használjuk: ötször, ötvenszer; gondolkodik, ügyeskedik, erőlködik.
A legnagyobb hatókörű magyar hangtörvények (az illeszkedés, a hasonulás, az összeolvadás) mind az alkalmazkodás esetei. Mindegyiknek az a lényege, hogy az egymás mellé kerülő hangok különböző módon befolyásolják egymást. A hangváltozások alapja a hangképző szervek akadálytalan működésének biztosítása, az egyes képzésmozzanatok közötti átmenetek simább, folyamatosabb lebonyolítása. De a hangtani jelenségek egy része nyelvtani szerephez is jutott, pl. a kijelentő mód tárgyas ragozású alakjainak és a felszólító módú alakoknak a megkülönböztetésében: halasztjuk-halasszuk, tanítja-tanítsa.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése