Hemingway
Ernest Hemingway (örneszt hemingvé; 1899-1961) alakját
már életében valóságos legendakör vette
körül, a vadász, a
bokszoló,
a borivó, a partizánvezér író legendája, és ennek
kialakulását
hetvenkedô, férfias pózaival maga is
elôsegítette.
Hemingway elsôsorban novellista
volt, legjobb művei novellák és hosszú
elbeszélések.
Alapvetô élménye a világ brutalitásával, az erôszakkal való
találkozás.
Elsô
jelentôs novellái A mi idônkben címmel jelentek meg
1925-ben. Az elbeszélések hôse Nick Adams
(nik edemsz), aki
szembe találja magát az erôszak világával. A
kötet írásaiban
már érvényre jut Hemingway jellegzetes
erkölcsi világképe,
melyben a bátorság, a szenvedések férfias
elviselése jelentik a
legmagasabb értékeket. Hemingway ebben a
kötetben érlelte
ki sajátos írói technikáját is. Hôsei belsô
világát közvetlenül
nem
mutatja meg, erre
külsô magatartásukból, párbeszédeikbôl
következtethetünk.
A
Francis Macomber rövid boldogsága (fránszisz mekomber) című novellában
(1936) újra visszatér az író korai írásainak
témájához: a hôs megismerkedik
azokkal
az erkölcsi törvényekkel, amelyek Hemingway világképében kôzponti
jelentôségűek.
Utolsó jelentôs műve Az öreg halász és a tenger (1952),
A
kisregényben két egymástól független hatalom ütközik össze: a természet
erôi,
az elöregedés könyörtelen végzete és az ember belsô értékei, makacs
hôsiessége.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése