A szöveg

A szöveg:

A nyelv és a beszéd legnagyobb egysége, egymással összefüggő mondatok sorából álló szerkesztett egész.

Szerepe:

üzenet közvetítése.

Követelmény:

megformáltság szempontjából a kerekség, lezártság, tartalom szempontjából pedig a teljesség, a megértéshez elégséges kifejtettség, tartalom.

Szöveg tagolása:

- fejezetek,
- bekezdések,
- mondatok.

Az egyes részeket a nyelvtani szabályok szerinti megszerkesztettség és a logikai kapcsolatok szerinti szövegbe való beszerkesztettség jellemzi.

Egyszerre vagyunk kapcsolatban a szöveg egészével és egy bizonyos részével. A rész csak az egész ismeretében értelmezhető.

A szöveg elsődleges jelentése:

a szavak szótári jelentése adja.

A szöveg teljes jelentése:

a szavak szövegben való elrendeződése módosítja, árnyalja az elsődleges jelentést.

Szövegkohézió:

az egyes részek, elemek szoros összetartozása, egybeszövődése.

1.) Lineáris kohézió:

grammatikai összetartó erő, a tartalom egysége, előre haladása és a lezártság. A szövegben folyamatosan előrehaladva.
Szöveggrammatika vizsgálja.

Grammatikai kapcsolóelemek biztosítják, pl. kötőszók, rámutatószók (névmások, határozószók), igei személyrag, birtokos személyjel.

2.) Globális kohézió:

jelentésbeli összetartó erő, a szöveg egészére kiterjedő kapcsolatot biztosítja.
Szövegstilisztika vizsgálja.
Jelentésbeli kapcsolóelemek biztosítják, pl. a szinonimák szerepe a szövegalkotásban.

A kettő mindig együtt hat, de nem azonos az arányuk és a jelentőségük:

- kisebb egységek: grammatikai,
- nagyobb egységek: jelentésbeli.

A szövegösszetartó erők azáltal, hogy kisebb egységeket alakítanak ki, tagolnak is.

A globális kohézió egyik alapja a téma.

Témahálózat:

a téma és az ahhoz kapcsolódó személyek, tárgyak, fogalmak, kulcsszavak belső összefüggésrendszert alkotnak, behálózzák a szöveget.
A téma folyamatos jelenlétét biztosítják a kulcsszók, az előre- és visszautalások.

Ismétlődés:

az elrendezés legfőbb szerkesztési elve, jelentésbeli kapcsolóelem.

- teljes,
- részleges: változat, párhuzam, ellentét, rokonértelműség.

Az ismétlődés mindig együtt jár a nyelvi jel módosulásával.

Tér- és időbeli hálózat és az összefüggéseket

- például oksági viszonyokat – feltáró logikai rend:

Igeidők és határozók rendszere, igekötők, igeképzők, igenevek. A szavak szótári jelentése is hozzájárul a szöveg tér- és időhálózatának, valamint oksági viszonyainak kirajzolódásához. Mondatok vagy nagyobb egységek egymás utánisága: magyarázó, következtető, stb. Összekapcsolják a kimondott, vagy kitehető kötőszók.

A szöveg kifejtettsége:

Hiány:

- szintagmák, mondatok, gondolatsorok kihagyása,
- tartalmas szónak névmással való helyettesítése.

A hiány kiegészülhet:

- belülről: a szövegösszefüggésből,
- kívülről: a beszédhelyzetből, a beszélők közös előismereteiből.

A kihagyás legerősebb a mindennapi társalgásban és legkisebb a tudományos értekező prózában.

A cím:

A cím nem a szöveg része, hanem mintegy rámutat a szöveg egészére.

Nyelvi megformáltság szempontjából:

- szó- vagy szókapcsolatszerű (megnevező),
- mondatszerű cím.

Tételmondat:

Azok a mondatok, amelyek alapján fel lehet építeni a szöveget.
Általában bekezdésenként.
Ha tételmondatokat kiszedegetjük, akkor kapjuk a vázlatot