A hegyvidékek emelkedő szintjein az élővilág függőleges irányú övezetessége figyelhető meg. Ennek elsődleges oka, hogy a magassággal rohamosan változik az éghajlat, elsősorban a hőmérséklet, mely 200 méterenként 1 fokot csökken. A trópusi hegységekben felfelé haladva hasonló növényzeti öveket találunk, mint az egyenlítőtől a sarkok felé.
A hegy lábánál lévő tipikus trópusi esőerdőket kb. 1000 méteres magasság felett váltják fel a hegyi esőerdők. A fák itt is nagyrészt örökzöldek, de termetük nem haladja meg a mérsékelt övi erdők fáinak magasságát, koronaszintjük egységes. Leginkább a szubtrópusi területek örökzöld erdeire emlékeztetnek.
2000 m feletti területeken a hegyi esőerdőkhöz hasonló felépítésűek. A továbbiakban az egyre ritkuló és alacsonyabb erdőket 4000 m közelében az alhavasi törpecserjés, majd a hóhatár előtt a zsombékszerű, csomókban növő pázsitfűfélék és a párnás növésű kétszikűek követik.
A mérsékelt övi hegységekben az alacsonyabb területek lombhullató tölgyeseit és bükköseit a tűlevelű fenyőerdők követik. A fenyves felső határán az erdő eltörpül, a faállomány egyre mélyebb lesz, majd megjelenik az alhavasi törpecserjés. A 2000 m feletti szinten a tundrákhoz hasonló növényzet alakult ki. Az egységes havasi gyepfelület egyre ritkább lesz, párnákba tömörül, majd átadja helyét a moha- és a zuzmótakarónak.
A 3000 m feletti magasság már az állandó havas területek birodalma. A magashegyek állatvilága egyes magassági övek növényzetének megfelelően azzal együtt változik. A törpefenyő öv és az annál magasabb területek emlősei a havasi mormota és a zerge.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése