2013. január 9., szerda

Egysejtű állatok törzsei


Ilyen egysejtű eukarióta állatok az ostorosmoszatok. Sejtjükben élesen elkülöníthető, körülhatárolt sejtmagtalálható. Ősi fajaiknál válhatott szét egymástól az autotróf növények és a heterotróf állatok evolúciós iránya. Az autotróf életmód bizonyítékai a sejtplazmában található, színanyagokat tartalmazó színtestek. A heterotróf táplálkozás lehetőségére utal a sejtszáj. A sejt alakja orsó formájú, az elülső felén lévő ostor segítségével mozog az élőlény. Ugyancsak itt található a szemfolt nevű szervecske, amely fényingert érzékel. Befolyásolja az ostorok működését és ezáltal a helyváltoztatást. Sötétben és kellő szerves tápanyag jelenlétében nem működnek színanyagai, elszíntelenedik. Fényre jutva megzöldül és újra fotoszintetizálni kezd. Főleg a sekély édesvizekben található nagy számban. Jelentősek a vizek öntisztulásában és a vízi állatok táplálékaként.
A legegyszerűbb felépítésű egysejtű eukarióta állatok az egyfélemagvúak törzsébe tartoznak. Lehet egy vagy több sejtmagjuk is, de ha több van, akkor mindegyik sejtmag azonos működést végez. Legismertebbek agyökérlábúak osztályának fajai. Mozgásuk során abba az irányba, amely felé haladni akarnak, kicsiny állábat bocsátanak ki, majd ebbe a nyúlványba mintegy beleömlik az egész testük. Így állandóan változik alakjuk. Állábaik segítségével a vizek aljzatán vagy a nedves talajon mozognak és heterotróf módon, főleg szerves törmelékkel táplálkoznak. Mozgásuk nagyon lassú, óránként mindössze néhány milliméteres utat tesznek meg (pl. óriásamőba).
A tengerben élő gyökérlábúak között sok mészvázas, likacsos héjú faj található. Elhalt példányaik a tenger fenekén vastag mésztartalmú iszapot képeznek. Az amőbák mérete több 100 mikrométer, de egyes fajok elérhetik a milliméteres, sőt a centiméteres nagyságrendet is. A kétfélemagvúak törzsének minden fajára jellemző, hogy sejtjeikben egy kisebb és egy nagyobb sejtmag található. A kisebbik sejtmagnak a szaporodásban van fontos szerepe, míg a nagyobbik sejtmag a többi életműködést irányítja. Jól ismert fajaik a csillósok osztályába tartozó papucsállatkák. Testüket csillók fedik, ezek csapkodásával gyors mozgásra képesek a vízben. Heterotróf táplálkozásúak. A test oldalán található tölcsér alakú bemélyedés a sejtszáj. A csillók csapkodása ide sodorja a papucsállatkák táplálékát, a vízben lebegő baktériumokat. Ha már elegendő baktérium gyűlt össze, a sejtszáj alján kis hólyag képződik és a baktériumok ebbe az emésztőüregecskébe zárva kerülnek az állat testébe. A csillós egysejtűek között nemcsak baktériumokkal táplálkozók vannak, hanem moszatokkal, valamint elpusztult és élő egysejtű fajokkal táplálkozók is. Átlagos méretük néhány 100 mikrométer.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése