A Homéroszi világ jellemzése az Íliász és az Odüsszeia alapján

A Homéroszi világ jellemzése az Íliász és az Odüsszeia alapján
A homéroszi eposzvilág a trójai mondakort dolgozta fel, mely rendkívül szerteágazó, sok részmondából áll össze. A mű leírásakor az írónak nem az volt a lényeges, hogy hogyan írja le az eseményeket. Mindkét mű hexameterben van írva, valószínűleg azért, hogy sokkal könnyebben lehessen előadni énekes alkotásként. Fontos, hogy tér és időábrázolásuk nem megegyező. Innen van az az elképzelés, miszerint a két eposzt nem ugyanaz a személy - Homérosz - írta, bár a közhiedelem úgy tartja, hogy az Íliász és az Odüsszeia is az ő alkotása. Az irodalomtudomány mai felfogása szerint a két eposz keletkezese között egy emberöltőnyi idő van (kb. 50 év). Valószínű, hogy az Odüsszeia írója ismerte az Íliászt, és - akar Homérosz volt az író, akar nem - mindenkeppen túl akarta szárnyalni.
A két eposznak nagyon sok azonossága és különbsége van:
Mindeket alkotás műfaja eposz, és a trójai mondakört dolgozzák fel: A bilincseitől szabadult Prométeusz Thetis istennőnek azt a jóslatot adta, hogy akárkinek a felesége lesz, a fia dicsőbb lesz az apjánál. Zeusz ebben az időben készült elvenni Thetist, de a jóslat ismeretében egy földi halandóhoz adta nőül. A lakodalomra mindenkit meghívtak, csak Erist, a viszály istennőjét nem. Ezért egy aranyalmát dobott az ünneplők közé "A legszebbnek!" felirattal. Az almáért Palasz Athéné, Héra és Aphrodité versengett. Pariszt, a trójai királyfit kérték fel vitájuk eldöntésére. Ő Aphroditének adta az almát, mert ő a világ legszebb asszonyát ígérte neki. A hölgy, Szép Heléna azonban Menelaosz felesége volt. Parisz megszöktette Spártából és Trójába vitte. A görögök nemzetük sérelmének tartották az asszonyrablást, ezért egyesített sereggel vonultak ostromolni Tróját. Az Íliász a háború kilencedik évében csatlakozik a történethez, az Odüsszeia pedig ott kezdődik, ahol az Íliász befejeződik.
Az eposzokra szintén jellemzőek a hatalmas méretek: monumentális alkotások. Az akkori időben újszerűnek számító verselési formán, hexameterben íródtak. Az eposzokban megjelennek a Homérosz után általánossá vált eposzi kellékek. Ezek alapján mindegyik eposz invokációval, segélykéréssel kezdődik, amely valamelyik múzsához szól ("Férfiakról szólj nékem, Múzsa"). Ezután a propozíció, a témamegjelölés következik - Akhileusz vészes haragja. A történetek nem a mindenség kezdetétől kezdődnek, hanem a dolgok közepébe vágnak (in medias res). A cselekmény megindítása után seregszemle (enumeráció) következik, amely bemutatja a hősöket, családjukat és persze a szembenálló csapatokat. Az eposzokban találhatunk még csodás elemeket, melyek az isteni beavatkozások következményei. Hatalmas terjedelmű hasonlatokat tartalmaznak (Pl.: Andromakhé búcsúzása Hektortól), amelyeknek tulajdonképpen semmi közük nincs a végkifejletre, de így cselekvése alapján többet tudhatunk meg a szereplőről. Megjelenik az ókori Görögország emberközpontú világa, megmutatja az akkori férfi, női emberideálokat, azok külső és belső tulajdonságait. Megtalálhatjuk - az Íliászban Akhileusz pajzsa készítése közben, az Odüsszeiában az egész művön keresztül a korabeli élet enciklopédiáját. Kisebb-nagyobb mértékben szerepet kapnak bennük az istenek is. A két eposzban még közös, hogy hősei vérengzései ellenére megbékéléssel zárulnak (tessario).
Mint az elején említettem, különböznek az ábrázolási módok. Az Íliászban az események kronologikusak, időrendi sorrendben vannak, és Trója körül játszódnak, viszont az Odüsszeiában párhuzamosan futnak a történet szálai a Földközi-tengeren és partvidékén. Ezt az eposzok keletkezésének kb. 50 évnyi eltolódása okozza.
Mindkét műben fontos szerepet játszanak a főhősök, az emberideálok. Más korszak természetesen más embert állit fel követendő példának. Az Íliász főhőse, Akhileusz isteni származású, hatalmas erejű, nagy bátorságú ember. Jellemző, hogy a békés, hosszú de névtelen élet helyett a hősi halállal megszerezendő dicső hírnevet választja. A másik kiemelkedő alak Hektor. Ő is vitáz, nagy erejű férfi, és ő is nagyobbra tarja a hírnevet, mint az életét, családját. Ezeket az embereket a dicsőség és a harcolni vágyás hajtja. Kegyetlen, vad dühükben belefeledkeznek mindenbe. Ezzel szemben az Odüsszeiában Odüsszeuszt a kíváncsiság, a mindent tudni akarás hajtja. Katonai vitézsége mellett kitűnő mesterember (pl.: tutajt ácsol), az ész embere.
A nőideálok nagyjából megegyeznek. Mindkét műben több nő által megtestesítet ideál létezik. Az Íliászban Andromakhé (Hektór felesége) és Briszéisz (Akhileusz rabszolganője), az Odüsszeiában Kalüpszo és Penelopé. Ők együtt valósítják meg az ókori nők ideálját (férfi szemszögből): szépek, hűségesek, alázatosak, családszeretőek.
Az istenek szerepe az Íliászban rendkívül nagy. Ők döntenek el mindent, az ember kezükben csak játékszer, tőlük függ sorsa (Pl.: A két sereg harcát megelőzően egy párviadalban Menelaosz majdnem legyőzi Pariszt, de Aphrodité megmenti a trójai királyfit). Az Odüsszeiában azonban csak korlátozott szerepük van, az ember már saját maga irányítja a sorsát.
Mindkét műben szerepet kap a hétköznapi élet. Az Íliászból kiderül, hogy a görög nemességet egyáltalán nem érdekli a jövő, a múltjukból élnek, csatákat beszélnek el, az elfogott katonákból lett rabszolgák szolgálják ki őket, miközben azon vitatkoznak, hogy kinek az őse volt nagyobb hős. Itt is fontos szerepet kap a hitvilág, ami a vallás uralkodó szerepére utal.
A mesterségek közül az író a kovácsmesterséget emeli ki a könyv, de ezt is isteni foglalkozásként. A hétköznapi munkákat Akhileusz pajzsáról ismerhetjük meg (Pl.: paraszti munkák, pásztorkodás). Az Odüsszeia jobban koncentrál a hétköznapi életre. Az emberek már nem csak nyers testi erejüket használják, hanem az eszüket is. Előre megterveznek dolgokat, gondolkodásmódjuk fejlettebb, mint az Íliászban.
Az Íliász egy fenséges-tragikus eposz. Legnagyobb részben csata és harcjeleneteket beszél el. Ezért mondhatjuk, hogy az Íliász földhözragadt mű. Mivel a harcokban valamelyik félnek meg kell halnia, tragikus lesz az esemény (Pl.: Hektór halála), fenséges pedig, ha egy embertől emberfeletti teljesítményt láthatunk (Pl.: Akhileusz gyilkos tombolása). Az Odüsszeiára jobban illik az "utazó-kaladregény" jelző. A hős szinte minden pillanatát a tengeren tölti, s a veszélyes utazás többnyire ismeretlen célját csupán a szeszélyes szél Választja meg.
Mindkét eposz megbékéléssel végződik. Az Íliászban Akhileusz (személyes okokból) édesapjára gondol a fia holttestéért könyörgő Priamosz láttán, érzelmei miatt hagy föl a további bosszúval. Az Odüsszeiában Odüsszeusz pedig vak dühe helyett józan eszére hallgat, emberségi okok tartják vissza. Igaz, hogy ő nagyobb vérengzést rendezett a kérők között, mint Akhileusz a trójaiaknál, de Hektor vétke eltörpül Antinoosz és társai vétke mellett.
Az Íliász és az Odüsszeia kétségkívül az ókori görög irodalom két legfényesebben tündöklő gyöngyszeme. Segítségükkel könnyebben megérthetjük a múlt nagy alakjait, tetteik és cselekedeteik miértjét. A két mű közötti sok hasonlóság és ellentét az ókor lassú változását mutatják be nekünk, melyekből megérthetünk bizonyos örök értékű igazságokat, amelyeket nem tud megváltoztatni sem isten, sem ember.