google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2012. december 19., szerda

Dürrenmatt


Dürrenmatt
                        (Svájc dráma 20)

          Friedrich Dürrenmatt
(1921-1990)

  A  német-svájci Bern kanton Konolfingen községében született,  protestáns
lelkészcsaládban.  A berni és a zürichi egyetemen teológiát, filozófiát  és
irodalmat  hallgatott. Egy ideig grafikus volt, majd a Weltwoche c.  lapnál
színházi kritikus, végül Neuchâtelben telepedett le mint szabad író.

  A  40-es évek közepétôl ír, igen termékeny és világszerte  népszerű  író.
îrt   esszéket,   színházelméleti  tanulmányokat,  regényt   és   novellát,
filmforgatókönyvet  és hangjátékot, munkásságának igazi területe azonban  a
dráma.

  Pályakezdésének világképét a protestáns színezetű
egzisztencializmus határozza meg: "A világ abszurd, érthetetlen, mint ahogy
Isten akarata sem érthetô." Késôbb a társadalom szerkezetét vizsgálja, és a
ma emberének lehetôségei foglalkoztatják.


A nagy Romulus

  Dürrenmatt  a  maga  világnézeti  koncepciójához  a  groteszk  komédiában
találta meg a megfelelô formát. Úgy
vélekedett, hogy a régebbi idôkkel szemben - amikor a
szükségszerűség uralkodott, és a hôsök elfogadták a
sors kihívását, s megküzdöttek céljaikért - korunkban
az agyonszervezett, bürokratizált és technizált társadalom  mechanizmusának
erôi minduntalan elszabadulnak, s a véletlen csaphat le ránk bármikor: ". .
.  amitôl rettegnünk kell: a közlekedési balesetek, szerkezeti  hiba  miatt
bekövetkezett    gátszakadások,   egy   szórakozott   laboráns    elôidézte
atombombagyári  robbanás, helytelenül beállitott keltetôgépek." Ha  viszont
"nincs  sors.  . . csak közIekedési baleset", akkor  küzdelem  sincs,  csak
elemi  csapás: ". . . minden nélkülünk történik. Mindenkit  elragadnak,  és
mindenki  fennakad  valamiféle  rácson. . . Hozzánk  már  csak  a  komédiák
illenek."  A  kiszámíthatatlan  véletlen tragikumát csak  a  komédia  tudja
kifejezni.

  Elsô  jelentôs komédiája, A nagy Romulus (1949; második  változat:  1957)
történelemfilozófiai példázat.
A cselekményt az író a múltba helyezi, műve mégsem
tekinthetô  történelmi  színműnek. Dürrenmattot  elsôsorban  saját  korának
problémái izgatják, s a történelmet
inkább csak példatárnak tekinti, amelybôl tudatos
anakronizmussal emeli ki azokat a mozzanatokat, amelyek a jelen tendenciáit
megvilágítják.   Ebben  a  "történelmietlen  történelmi  komédiá"-jában   a
világbirodalmak
kifejlôdésének, virágzásának és széthullásának mechanizmusát vizsgálja.

  Az  utolsó  római császár uralkodásának húsz esztendejét  arra  használja
fel,   hogy   a  pusztulásra  érett,  düledezô  Római   Birodalmat   végleg
szétzüllessze. Hullani
hagyja, aminek úgyis hullania kell: tyúkokat tenyészt, a
kormányzás  gondjai  helyett  a  tojáshozam  izgatja.  Rezidenciája  lármás
tyúkketrec lesz birodalma jelképeként.

  Romulus szándéka a harmadik felvonásban válik
egészen világossá: törvényt ül hazája felett, kiszolgáltatja ellenségeinek,
a germánoknak, hogy véget vessen a Római Birodalom bűnös életének. Azt érzi
kötelességének,  hogy az áldozat sorsát vállalja, abban bízik,  a  germánok
majd  megölik ôt is. Számításaiban azonban csalódik: a germánok  fejedelme,
Odoaker  is  tyúktenyésztô, hozzá hasonló bölcs ember, aki  tudja,  hogy  a
gyôztes új hatalom sem lesz jobb, megismétli a letűnt birodalom bűneit:  ".
.  . a világ unokaöcsém ölébe hull, megszületik a második Róma, egy  germán
világbirodalom, éppoly mulandó, s éppoly véres, mint a római volt" - mondja
a negyedik felvonás nagy párbeszédében Romulusnak.
A történelem véres menetét nem lehet megállítani. îgy
hát  a  birodalom utolsó császára és a barbár hadak vezére  a  darab  végén
ugyanarra  a  következtetésre jut: magatartásuk csak a  sztoikus  tűrés,  a
helyzet  türelmes  elviselése lehet. Legfeljebb  arra  törekedhetnek,  hogy
minél kevesebb rosszat okozzanak - amíg lehet.

  Romulus, a hanyatló Róma bírálója és nagy züllesztôje képtelenül  paradox
alak. Dürrenmatt a paradoxont
-  azt  a gondolkodási formát, amely feloldhatatlan ellentétekben  látja  a
világot - a lét abszurditásának feltárására használja. Vélekedése szerint a
groteszk  is,  amelyben  a  nevetségesség  a  félelemmel  párosul,  "érzéki
kifejezési  forma,  érzéki  paradoxon,  az  alaktalanság  megjelenése,  egy
arculat  nélküli világ képmása". Másutt azt mondja: "Aki  visszautasítja  a
paradoxont,  kiszolgáltatja  magát  a valóságnak." Ez a  tétel  még  jobban
megvilágítja  ennek  a gondolkodási formának a funkcióját  Dürrenmatt  írói
munkásságában: ha a valóság formátlansága elnyeléssel fenyegeti az  embert,
a  szétesett,  istenétôl,  végzetétôl  megfosztott  világ  felméréséhez   a
paradoxon  logikájához  folyamodik,  csak ez  keltheti  a  rend  valamelyes
képzetét. Éppen azzal, hogy tudatosítja, átélhetôvé teszi a képtelenséget.

  A nagy Romulus hatását összetett hangneme is fokozza: érezzük az elégikus
lírát, amely ennek a groteszk komédiának alaphangját adja.

  Az Angyal szállt le Babilonba c. komédia (1953) egy
iróniával elôadott megváltástörténet keretében a jóléti
állam  eszményének paradoxonait mutatja meg. Az űrbôl, az  Androméda-ködbôl
alászálló angyal Kurrubit, a
semmibôl  teremtett  lánykát  hozza az  embereknek  ajándékul.  A  babiloni
államban  azonban a pénz és a hatalom utáni hajszában elvész  az  emberség,
nincs igény jóságra, szépségre, szabadságra. Kurrubit meghurcolják,
a megváltás meghiúsul. A minden emberi tevékenységet
szabályozó állammal szemben csak a szegénységéhez
ragaszkodó koldus tudja megôrizni emberi integritását,
egyéni  szabadságát,  úgy,  hogy  nem vesz  részt  a  "tökéletesen  működô"
társadalom hatalmi küzdelmeiben, a jólétért folyó hajszában.

  Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatásá-ban (1956) tudta
leginkább  megtalálni az egyensúlyt a groteszk-komikum és a  korunk  démoni
megnyilvánulásait    kifejezô   súlyos   mondanivaló   között.   A    dráma
hátborzongatóan abszurd példázat arról a társadalomról, amelyben a pénz
ereje mindenható, és a jólét ára a bűn.

  A cselekmény színhelye egy fiktív kisváros, Güllen.
A  város  egykori szülötte, a milliárdos Claire Zahanassian  hazatér,  hogy
megbosszulja  sérelmét:  egymilliárdot  ajánl  fel  a  városnak,  ha   elsô
szeretôjét, I11 boltost, aki ôt megalázta és elhagyta, megölik. A gülleniek
elôször felháborodva utasítják vissza az ajánlatot, de végül mégsem  tudnak
ellenállni   a   pénz   csábításának.   A   cselekmény   egy   sorstragédia
könyörtelenségével   halad   elôre,  a  "becsületes   polgárok"   kollektív
gyilkosság résztvevôivé válnak.

  A   dráma   a  személytelen  hatalom   megfoghatatlan   működését   teszi
érzékelhetôvé,  egy képtelen társadalom modelljét állítja elénk, melyben  a
bérgyilkosság    ilyen   természetes   kényszerűséggel   bekövetkezik.    A
milliárdosnô  a  pénz, a hatalom megszemélyesítôje,  aki  megvásárolja  egy
egész város lelkiismeretét.

  A   tudományos  felfedezések  veszélyérôl  szóló   tragikomédiájában,   A
fizikusokban  (1962)  a hidegháború és a fenyegetô  világkatasztrófa  ellen
emeli  fel szavát az író. A drámához fűzött 21 pontban ezt olvashatjuk:  "A
fizika  tartalmi  kérdése a fizikusok ügye. A fizika  hatása:  mindannyiunk
ügye. Közös ügyeinket csak együttesen oldhatjuk meg."

  Dürrenmatt  a  cselekményt a bolondokházába helyezi, s ezzel  a  groteszk
ötlettel  megteremti a téma bemutatásához szükséges távolságot. A  helyszín
egyúttal  ôrült  világunk  szimbóluma  is,  ahol  az  elmebetegek  a  világ
elpusztításán munkálkodnak, a tudósnak pedig ôrültnek kell tettetnie magát,
nehogy felfedezésével az emberiség elpusztítását szolgálja.

  Az  író tudatos iróniával használja fel a krimi eszközeit.  A  cselekmény
során  minden  a  feje tetejére áll, a  szereplôk  helyet  cserélnek:  akit
orvosnak  véltünk,  az  ôrült,  a  bolondok  pedig  normálisak.  Az   ôrült
elmeorvosnô kezébe kaparintja a fizikus Möbius tudományos eredményeit, hogy
ezeket  trösztje  élén a tudóstól rettegett célokra  használja  fel.  Nincs
menekvés,  olyan  világ  ez, melyben a géniusz  csak  a  világ  pusztulását
szolgálhatja.

  Dürrenmatt sokat merít a régi és a modern dráma
mestereitôl, gondolataikat, módszereiket új köntösbe
öltözteti,  sajátos hangvétellel adja tovább. Brechttôl átveszi  a  tudatos
elidegenítô  technikát, a példázatszerűséget, a parabolaszerű  stilizálást,
és olyan fejtetôre állított világot jelenít meg, mint az abszurdok.

  îrásművészetében fontos szerepet játszik az ötlet,
amelynek  segítségével  megteremti a jelen  ábrázolásához  nélkülözhetetlen
távolságot.  Színműveinek  cselekményét gyakran helyezi a múltba  vagy  egy
képzeletbeli  városkába,  ahol  a társadalom  szerkezete,  az  államgépezet
működése könnyebben áttekinthetô. A mai társadalom problémái ilyen  játékos
és áltörténelmi áttételeken át jutnak kifejezésre. Az ötletek teremtik  meg
a groteszk ábrázolásmódot, a képtelen helyzeteket.

  Elvetette a naturalista drámát, de megôrizte a hagyományos arisztotelészi
formát. Színpadi műveiben a drámai feszültség forrása többnyire  valamilyen
erkölcsi,  történelemfilozófiai  probléma, komédiái  tragikus  élményeinket
fejezik ki. Remek pszichológiát erôs gondolatisággal tud egyesíteni.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése