Az ókor
irodalmából
a) A görög dráma megszületésének körülményei - egy
tragédia elemzése
b) Az antik eposzok világa - jellemző jegyei
Az ókori görög irodalom jelentősége
Az
európai gondolkodás alapja az ókori görögség kultúrája. Világszemléletük újdonsága
az "ember felfedezése", világszemléletük emberközpontú. Isteneiket
ember alakúvá formálták, s halhatatlanok.
A homéroszi eposzok
Az
európai irodalom kezdetét az ĺliász
és az Odüsszeia eposzoktól számítjuk. A hagyomány mindkét eposz költőjének
Homéroszt tartotta, de az Odüsszeia költője egy emberöltővel később élt, mint
az ĺliászé.
Homérosz vak énekes volt. Mindkét eposz története a trójai mondakörhöz
kapcsolódik. A trójai háború oka két isteni nászra vezethető vissza. ĺgy
szépítette meg a monda lovagias megtorlássá azt a hadjáratot, amelyet Kr. e. a
13. században vezettek a görögök a Kis-ázsiai Trója (ĺliosz) ellen.
Az eposz
Az
eposz az epika műnemébe tartozik, nagy terjedelmű, elbeszélő költemény. Főhőse
rendszerint rendkívüli képességekkel rendelkezik, természetfeletti lények
támogatják. Általában nagy tetteket visz véghez egy közösség vagy a nép
érdekében.
Eposzi
kellékek: -segélykérés (invokáció), pl. Múzsától, istenektől; -témamegjelölés
(propozíció), pl. "férfiúról szólj nékem"; -"in medias res"
kezdés; -seregszemle; -csodás elemek; -állandó jelzők, ismétlések, pl.
"gyorslábú Akhilleusz".
Homérosz: ĺliász
Kr.e.
a 8. században alkotta meg költője szóbelileg hagyományozott mondaanyag
felhasználásával. Homérosz a trójai mondakör eseménysorozatából csupán egyetlen
történetet emel ki; felvillantja az előzményeket és sejteti a jövendőt is. Nem
a kezdet kezdetétől indul el, hanem a dolgok közepébe vágva, ún. "in
medias res" kezdéssel (Horatius). A hősköltemény a trójai háború (utolsó
évének) 52 napjáról szól: Akhilleusz haragjának okáról, következményeiről és
feloldódásáról.
Az istenek szerepe az eposzban
Az
ĺliász
világában mindent az istenek intéznek, az ember az istenek játékszerévé válik.
Az eposzban a legfontosabb esztétikai minőség a fenség, de nem hiányzik a
tragikum sem.
Az eposz embereszménye
Az
ĺliász
főhőse Akhilleusz. Anyjától tudja meg, hogy két lehetőség közül választhat:
"trójai
vár körül itt maradok ... sosem hervadhat hírem",
"ha
megtérek szeretett földjére hazámnak, elvész nagy hírem".
Akhilleusz
a hősi halállal megszerzendő hírnevet, a dicsőség emberi ideálját választotta.
A harci dicsőségben megtestesülő nagyság a Homérosz-kori nemesség ideálja volt;
az arisztokrácia természetes velejárója a vitézi büszkeség.
Odüsszeia
Trója
eleste után a görög harcosok hazatérnek otthonukba. Odüsszeuszra azonban hiába
várnak hazájában, Itthakában. Az ő viszontagságos küzdelmeiről, 10 éves
hánykolódásáról szól az Odüsszeia. Ez az eposz később keletkezhetett, mint az ĺliász.
Szerzője ismerte elődje művét, átveszi az "in medias res" kezdést is.
A mű "jelen ideje" 40 nap, azonban az eposz világa ennél időben és
térben tágasabb. Az Odüsszeiában lényegesen nagyobb szerepet kap a múlt, mint
az ĺliászban.
Új embereszmény: Odüsszeusz
Az
Odüsszeia egyetlen embert állít előtérbe, s ezt Odüsszeusz, a főhős
jellemzésére szenteli. Az Odüsszeia embereszménye és világképe is más, mint az
Akhilleusz-féle hős. Az ĺliászban
a harci dicsőségben nyert halhatatlanság, a sohasem múló hírnév jelentette az
életideált. Akhilleusz alvilági panaszkodása a régi eszmények elvesztésének
bevallása, a hírnévvel nyert halhatatlanság helyébe az élet lép legfőbb
értékként. Egy új történelmi korszak kezdetén született meg az Odüsszeia, olyan
korban, melyben az arisztokrácia szerepe hanyatlott, s a meginduló árutermelés
egyéni kezdeményezést, találékonyságot kívánt. Az Odüsszeia embereszménye a
sokat tapasztalt, bölcs, leleményes, politikus ember. Ez a másfajta emberideál
is bizonyítja, hogy az Odüsszeiának később kellett keletkeznie, mint az ĺliásznak.
Az istenek korlátozott szerepe
Odüsszeusz
társainak pusztulása már nem végzetszerű, nem kikerülhetetlen: oka a balgaság,
a buta, ostoba vétek, a gátlástalan mohóság. Az Odüsszeia egész története azt
példázza, hogy az ember nemcsak vállalhatja, de alakíthatja is a reámért
sorsot.
Bonyolultabb szerkezet
Bonyolultabb
a szerkezet, mint az ĺliászé:
az eposz cselekménye egyszerre, egy időben, két szálon, két színtéren indul
meg. Az Odüsszeia első 12 éneke az előzményeket beszéli el, s a kalandok
felsorolásánál érződik a mű csúcspontja. A második 12 ének a hazatérést adja
hírül.
Az időmértékes verselés
Az
ĺliász
és az Odüsszeia időmértékes verselésűek, a szöveg ritmusát a rövid és a hosszú
szótagok szabályos váltakozása adja. A szótag rövid, ha a bennelévő magánhangzó
rövid és csak egy mássalhangzó követi. Hosszú, ha a magánhangzó hosszú és kettő
vagy több mássalhangzó követi azt. Ritmikai alapegysége a versláb, mely lehet
daktilus, spondeus vagy trocheus. Daktilusokból és spondeusokból épül fel az
eposzok sorfajtája, a hexameter, amely hat verslábból áll. Itt az ötödik mindig
daktilus.
A görög dráma
Történelmi-politikai háttér
Athén
Periklész idején (Kr.e. 443-429) érte el fejlődésének csúcspontját: a
Földközi-tenger leghatalmasabb és leggazdagabb államává vált. Olyan jólétet és
politikai szabadságot biztosított polgárai számára, mint egyetlen más korabeli
állam sem, a demokrácia pedig kibontotta a nép alkotókészségét. Athén az ókor
világvárosa és szellemi központja is lett.
A görög színház és színjátszás
Az
alapvető társadalmi-politikai változások és a gyorsan változó világ egyaránt
hozzájárultak ahhoz, hogy a Kr.e. 5. században a dráma lett a görög irodalom
vezető műneme. A művek rendszerint saját koruk nagy kérdéseire kerestek és
adtak válaszokat. A dráma kialakulása vallásos szertartásokhoz, ezen belül
pedig Dionűszosz ünnepeihez kapcsolódik. A városokban a kórus az isten oltára
előtt kardalokat, dithüramboszokat adott elő.
Az
első lépés a dráma felé valószínűleg az volt, hogy a karvezető kivált a
kórusból és az oltárhoz lépve egy-egy részletet elmondott éltéből, s erre a kar
hódoló énekkel válaszolt. Az első "színész" felléptetése Theszpisz
tragédiaköltő és színész nevéhez fűződik. Később két, majd több színész jelent
meg a színpadon, s ez már bonyolultabb cselekménysor előadására adott módot.
Később megváltozott a dráma tárgya is: a történetek a mükénéi, a trójai és a
thébai mondakörhöz kapcsolódóan alakultak ki.
A
Dionűszösz-ünnep (a Dionűszia) fénypontja volt a drámai verseny. A tragédia- és
komédiaköltők vettek részt ezeken a versenyeken, amelyen jó eredmény elérése
igen nagy megbecsülést jelentett. Az ünnepségeken és versenyeken hatalmas tömeg
vett részt, ezért a színházat is ennek megfelelően alakították ki. A színház
közepét egy kerek térség foglalta el ("tánctér"), a valamivel
magasabban fekvő "színpadon" 2-3 szereplő fért el. Az előadások kora
reggeltől estig tartottak. A színészek álarcot hordtak, a női szerepeket is
férfiak játszották.
A dráma
A
dráma az irodalom harmadik műneme. Eseménysort ábrázol, az eseményeket az
alakok dialógusaiból, monológjaiból és tetteiből ismerjük meg. A drámai
cselekmény előttünk bontakozik ki az alapszituációból; ez a hősöket akcióra,
drámai harcra készteti. A dráma középpontjában a konfliktus áll. A dráma nyelve
sokkal tömörebb, erőteljesebb, mint pl. az epikus műveké. A dráma színpadra
szánt alkotás. Dráma és színpad kapcsolatából következik, hogy hiányzik belőle
a
tárgyleírás, a környezetrajz. A drámai művek fő kellékei közé tartozik a szerzői utasítás, a díszletek, a színészek, a színészi akció.
tárgyleírás, a környezetrajz. A drámai művek fő kellékei közé tartozik a szerzői utasítás, a díszletek, a színészek, a színészi akció.
A tragédia
A
dráma egyik műfaja a tragédia. Uralkodó esztétikai minősége a tragikum, olyan
értékszerkezet, melyben hirtelen nagy értékveszteség következik be. A tragikus
hős többnyire a korszakban általánosan elismert, pozitív erkölcsi értékeket
képvisel, céljaiért vállalja a harcot, s az ellenerőkkel való küzdelemben bukik
el.
Ami
a görög tragikus költészetből a világirodalom klasszikus hagyományaihoz
tartozik, az Athénban a Kr.e. 5. században jött létre, és három nagy költő,
Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész nevéhez fűződik. E "tragikus
triászhoz" kapcsolódik időben az antik görög komédia legnagyobb alakja,
Arisztophanész.
Szophoklész: Antigoné
Az antik dráma jellegzetes vonásai
Szophoklész
Antigoné című tragédiája a thébai mondakörhöz kapcsolódik. Az események
színhelye egyetlen tér, időtartama néhány óra. Az egyre feszültebbé váló
konfliktus viták, szócsaták formájában valósul meg. A kórus, mely énekkel
kísérte és magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától. A
kórus a mai felvonásoknak, jeleneteknek megfelelő részeket választotta el
egymástól.
Szophoklész
Antigonéja egyetlen konfliktus köré épül: két, egymás ellen feszülő akarat
összeütközését ábrázolja. A főszereplő olyan erkölcsi elveket képvisel,
amelyeknek igazságát az adott korban mindenki elismeri.
Expozíció
A
prologosz alkotja a drámai műnek a bevezető részét, melyben az író megismertet
az előzményekkel, s bemutatja a kiinduló helyzetet. Itt jelenik meg a drámai
szituáció. Szophoklész már a prologoszban előrejelzi az összeütközés
bekövezését, s ettől kezdve biztos kézzel vezet a végkifejletig. Két törvény
áll egymással szemben: az istenek ősi törvénye (a halottat mindenképpen el kell
temetni) - s ezzel szemben a királyi törvény: Polüneikészt nem szabad
eltemetni. Ebben a kiélezett helyzetben másképpen dönt Antigoné, s másképpen
nővére, Iszméné: Antigoné lelkiismerete szavára hallgat, Iszméné azonban
összeroppan, s nem mer Kreón tilalmával szembeszállni.
Antigoné
jelleme
Antigoné tettének helyességét nem lehet kétségbe vonni.
Antigonénak fájdalmat okoz a temetetlen test látványa, és egész lényével érzi
és tudja, hogy ez az isteni rendet sérti. Szereti nővérét és azokat, akik
közelebb állnak hozzá. Nem tántorítja el ettől az sem, hogy a törvénynek a be
nem tartásával szenvedés és halál lesz az osztályrésze. Antigoné teljes
lényével gyűlölni kezdi Iszménét, pedig ez az érzés nem kölcsönös: Iszméné
tényleg "jót" akar a maga észjárása szerint.
Iszméné jelleme
Érzi, hogy mit kívánna a testvére iránti hűség és a
halottak, de ez az érzés nem válik benne tettre képes akarattá. Meghajolni az
ember szabta rend előtt és életben maradni bármi áron is - Iszméné számára ezt
súgja a józan ész. Antigoné tettével Iszménének választania kell. Antigoné
később úgy beszél magáról, mint családja egyetlen tagjáról. Iszméné felett
észrevétlenül átsiklik tekintete.
Kreón jelleme
A tragédia középpontjában Kreón alakja van: ő mégsem
nevezhető olyan főhősnek, mint Antigoné. Először úgy jelenik meg, mint bölcs
politikus, aki a polisz vezetésére vállalkozik. Ahogy azonban halad előre a
cselekmény, úgy tárul föl Kreón valódi lénye. Teljesen érzéketlen a testvéri
szeretet iránt. Rögeszméje, hogy mindenki cselekedete mögött a haszonlesés és a
hatalomvágy motívumait fedezi fel. Kreón parancsa saját hatalmának védelmére
vezethető vissza.
Végkifejlet
Az
exodoszban következik be a végkifejlet. Kreón megbánta tetteit, de bűneinek
következményeitől nem menekülhet. Összeomlása nem tragikus bukás, hanem jogos
büntetés. A befejezés a gőg elítélésével és a bölcs belátás, a józan mérlegelés
dicséretével zárja le a tragédiát.
Antigoné tragikuma
Az
Antigoné központi kérdése: hogyan kell dönteni, ha szembekerül az istenek ősi
törvénye - tulajdonképpen az emberség, a közösség által szentesített hagyomány
s a lelkiismeret parancsa - a zsarnoki hatalom törvényével? Ilyen kiélezett
helyzetben melyik parancsnak kell engedelmeskedni?
Antigoné
lelkiismerete szavára hallgat. A drámában ő az egyetlen, aki az emberség és a
lelkiismeret parancsát életénél is drágábbnak tartja. Antigoné hősi példája
arra tanít, hogy embertelenséget még parancsra sem szabad elkövetni.
kidolgozott érettségi tételek, érettségi tételek magyar irodalom
kidolgozott érettségi tételek, érettségi tételek magyar irodalom
3 megjegyzés:
sokat segített köszi :D
Átolvastam 2 szer 5 ös irodalom tz lett köszke :3
Átolvastam 2 szer 5 ös irodalom tz lett köszke :3
Megjegyzés küldése