Nemes
Nagy ágnes (1922-1991) lírájában az intellektusnak, az értelemnek
különleges szerepe van. Vágy a tiszta
ismeretre és az ismeret hiánytalanul
teljes
kifejezésére: ez a hajtóereje költészetének. Versei azonban nem a
gondolati tartalmakat, hanem a gondolkodás
szenvedélyét közvetítik.
Elsô kötete, a Kettôs világban (1946) már címében is sejteti
a pálya
késôbbi alakulását. A versek kettôs világba
vezetnek: egymással szemben áll
és egymást tükrözi a közeli és a távoli, a
véges és a végtelen, a lenti és
a
fenti, az érzéki és az érzékfeletti, a földi és az égi világ. A
költô a
világot
látomás értékű látványok színterének tekinti, ahol a dolgokban
a
dolgok eszméjét, lényegét szemlélheti.
A tíz év termését begyűjtô Napforduló c.
kötetben (1967) találta
meg
igazán
az egyéniségére szabott, egyéni közlésmódot. A tárgyak új
művészi
funkciót
kapnak a versekben, a költô
valahogy belűlrôl, a tárgyak lelke
felôl törekszik az érthetetlen világ
megértésére. Átvilágítja a tárgyakat,
a lényegükig hatol,
szinte azonosul velük: " Fent, fent a
tömbök. Déli fényben állnak. / Az én
szívemben
boldogok a tárgyak" (A tárgyak). Úgy
idéz elénk tárgyakat,
jelenségeket - olyan megszervezettségben,
történésben vagy szituációban -,
hogy
azok alanyi jelentést kapnak. A kötet verseinek legtöbbször nincs
a
hagyományos
értelemben vett témájuk,
nem egy, hanem
több élménybôl
táplálkoznak. Ezt a szintetikus, összetett
élményt adó jelleget úgy éri el
a
költemény, hogy a szerzô a dolgokat bonyolult kapcsolódásokon keresztül
kűlönféle élményekkel, képze- tekkel, hangulatokkal
érintkezve jeleníti meg érzékletesen
képekben, s a látványokat, látomásokat
a legkülönfélébb, általában igen távoli
képzetkörök elemeibôl rakja össze.
Szemléletében az egész világ egyetlen,
egységes, élô organizmus, nem válik
kűlön
élettelen tárgy és eleven tett, a
költô is egynek tudja magát
az
egyetemességgel.(Között,1962.)
magyar líra
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése