Gilgames
A mítoszok szájhagyomány útján terjedtek,
eredeti szövegük tehát ismeretlen, hiszen írás nem rögzítette ôket. Az
élôszóban való terjedés következménye az is, hogy egy-egy történetnek igen
sokféle, néha egymásnak ellentmondó változata alakult ki. Az egyes mondák
meséjét csak késôbbi irodalmi feldolgozásokból ismerhetjük meg.
Mai tudásunk szerint az emberiség egyik elsô
epikus műve, a mezopotámiai sumér kultúra fô alkotása, a Gilgames eposz
(hôsköltemény). Az elsô kiseposzok sumér nyelven keletkeztek még az i. e. 4-3.
évezred fordulóján. A sumér hôsepika központi témája az uruki mondakörbôl ered.
Uruk (a mai Dél-Irak területén) dél-mezopotámiai város, az i. e. 4-3. évezredi
mezopotámiai kultúra egyik vezetô ereje volt. Gilgames, a város királya az i.
e. 27. században élhetett, s személye körül gazdag epikus hagyomány
kristályosodott ki. - Az elsô akkád nyelvű Gilgames eposzt a sumér epikus
ciklus alapján valószínűleg az óbabiloni korban, az i. e. 19-18. században írta
egyetlen zseniális költô. Az eposz legteljesebb, akkád nyelvű klasszikus
formája, az újasszír kiadás az i. e. 8. század végén keletkezhetett. Ez a
szöveg maradt ránk Assurban-apli (i. e. 669-626), az utolsó nagy asszír
uralkodó híres ninivei "könyvtárának" 12 ékírásos agyagtábláján.
Az eposz Gilgames királyfi hôsi harcait, a
halhatatlanságért, az örök életért folytatott küzdelmeit mondja el. Aruru
istenasszony formálta Uruk városának királyát, Gilgamest, ki
"kétharmadrész-isten, egyharmadrész-ember". Népét zsarnokian
leigázza, velük építteti fel Uruk bástyafalait. Az istenek - a nép panaszát
meghallgatva - megteremtik Enkidut, hogy ô mérkôzzék meg Gilgamessel. Enkidu, a
vadember rettegésben tartja a pásztorokat és a vadászokat. Elküldenek hozzá egy
gyönyörű templomi örömlányt. A szerelem emberi szenvedélye
"civilizálja" Enkidut, legyôzi benne az állatot, s hagyja magát
Urukba vezettetni. A nép abban reménykedik, hogy Enkidu legyôzi Gilgamest, s
így megszabadulhatnak a zsarnoktól. A két hôs megmérkôzik, de nem bírnak
egymással, s inkább testvéri barátságot kötnek. Hôstettek sorát hajtják végre
együtt: ijesztô fenevadaktól szabadítják meg az embereket. Legyôzik a cédruserdô
rettentô szörnyét, Humbabát, elpusztítják az égi bikát.
Mikor Enkidu meghal, holtteste mellett
Gilgamest elfogja a haláltól való rettegés. Felkeresi mitikus ôsét, Um-napistit
(egyedül ô élte túl a vízözönt feleségével együtt, s az istenek halhatatlanná
tették ôket): az örök élet titkát szeretné megtudni tôle. Gilgames
virrasztással örök életet nyerhetne, de elalszik, az örök ifjúság füvét pedig,
miközben fürdik, egy kígyó nyeli le. Gilgames megérti az örök törvényt: neki is
el kell viselnie a halált, mint más halandónak. Hazatérve Urukba felidézi
Enkidu árnyát az alvilágból, hogy megtudja legalább, milyen a halál utáni élet.
- Gilgames megnyugszik, hogy hôstettei megszerzik számára a túlvilági
boldogságot is, s minél különbek tettei, annál nagyobb lesz jutalma is. Az
eposz így igazolja Gilgames példáját.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése