Garcia Lorka
(Spanyol lira 20)
Federico García Lorca (federiko gárszia lorká;1898-1936)
lírájának
vezérmotívuma a korlátlan
szabadságvágy, a végtelen
világ
birtokbavételének romantikus vágya, mely
minduntalan a külvilág korlátaiba
ütközik. Költészetében a természet
legyôzhetetlen energiáit, az ember
kiolthatatlan életvágyát
mindig ellenpontozza a végzetszerű pusztulás
érzékelése, az
élet örömeit beárnyékolja a haláltudat sötét
fájdalma. Színes,
gazdag,
élettôl áradó költészetének
mélyén valami bánatos,
elvágyódó
szomorúság húzódik meg.
A
délspanyol andalúz táj, ifjúkorának városa, Granada és a
népköltészet nyújtotta élményanyagból kezdi
kialakítani saját
egyéni hangját. Költôi kiteljesedését a
Cigányrománcokban
(1924-1927)
érte el. A kötet verseiben a
cigányok életének fenyegetô
drámaiságú eseményei villannak fel,
szenvedélyes,
felfokozott érzésviláguk tárul elénk.
A költô utolsó
nagy művében, a
Siratóének Ignacio Sánchez
Mejias
(ignászio
száncsesz mehiász) torreádor
fölött c. poémájában
(1935)
barátját,
a híres torreádort búcsúztatja, akit a bika halálra sebzett.
A
költônek itt sikerült legteljesebben
megszólaltatnia állandó nagy témáját,
az élet és a halál küzdelmét.
A
költemény nemcsak az
elvesztett barátot, a
"remekszép torreádort"
siratja,
érezteti az élet gyönyörű
extázisának mulandóságát, a
halál
borzadályát is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése