google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2012. december 19., szerda

Garcia Lorca


                          Garcia Lorka
                       (Spanyol lira 20)

            Federico García Lorca (federiko gárszia lorká;1898-1936)
lírájának  vezérmotívuma  a  korlátlan  szabadságvágy,  a  végtelen   világ
birtokbavételének romantikus vágya, mely minduntalan a külvilág  korlátaiba
ütközik. Költészetében a természet
legyôzhetetlen energiáit, az ember kiolthatatlan életvágyát
mindig ellenpontozza a végzetszerű pusztulás érzékelése, az
élet örömeit beárnyékolja a haláltudat sötét fájdalma. Színes,
gazdag,  élettôl  áradó  költészetének  mélyén  valami  bánatos,  elvágyódó
szomorúság húzódik meg.

  A délspanyol andalúz táj, ifjúkorának városa, Granada és a
népköltészet nyújtotta élményanyagból kezdi kialakítani saját
egyéni hangját. Költôi kiteljesedését a Cigányrománcokban
(1924-1927)  érte  el.  A kötet verseiben  a  cigányok  életének  fenyegetô
drámaiságú eseményei villannak fel, szenvedélyes,
felfokozott érzésviláguk tárul elénk.

  A  költô  utolsó  nagy  művében,  a  Siratóének  Ignacio  Sánchez  Mejias
(ignászio   száncsesz  mehiász)  torreádor  fölött  c.  poémájában   (1935)
barátját,  a híres torreádort búcsúztatja, akit a bika halálra  sebzett.  A
költônek itt sikerült legteljesebben megszólaltatnia állandó nagy  témáját,
az élet és a halál küzdelmét.
A  költemény  nemcsak  az  elvesztett  barátot,  a  "remekszép  torreádort"
siratja,  érezteti  az  élet gyönyörű  extázisának  mulandóságát,  a  halál
borzadályát is.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése