google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2012. december 7., péntek

Reviczky Gyula


REVICZKY GYULA (1835-1889)

Magamról

1. Rossznak mondod a világot,
Dôresége bosszúságod;
Siratod az élet álmát,
Földi gondok durva jármát;
Felpanaszlod lázban égve:
Bölcs elméje, jók erénye
S fényt sugárzó lángod, ég,
Csak hiúság, búborék.

2. Ó, pedig hány perced, órád
Volt, midôn e sujtoló vád
Könnyeidben elviharzott,
S kiderült rá szíved, arcod.
Gyönyörűség volt az élet,
Megáldottad születésed;
Rózsák közt jársz, azt hivéd,
S mi okozta?... Semmiség!

3. Nem tudod, mi nyomja szíved,
Semmiségek üdvezítnek.
Hogy jön, nem tudod, csak érzed,
Hogy e bűnös-bűvös élet,
Mely ma szennyes, ronda börtön,
Holnap éden kertje rögtön.
Ma a békét áhítod,
S holnap küzdve élni jobb.

4. Ember! önzô vágy vezérel.
Bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot
Sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak:
A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szíved:
Nincs e földnél semmi szebb.

5. Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében
Látsz mindent, ha bánatod van;
Míg, ha kedved lángra lobban,
Minden érted van teremtve;
Télen is jársz rózsakertbe,
A nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.

6. Az örvendôt meg nem érted,
Ha világod búban éled;
S csak ha lelked szenvedônek
Vallod, sajnálsz szenvedôt meg.
Mit törôdöl a világgal,
Szenvedô szív sóhajával,
Ha egy édes pillanat
Teljesíti vágyadat!

7. Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sóhajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.

1883


Számlálgatom

1. Számlálgatom, találgatom,
Hogy hány hetem vagy hány napom
Van hátra még...
Irgalmas ég,
Esdek, ne légy fukar nagyon.

2. Ó, hányszor hívtam a halált,
Mihelyt a kedvem búsra vált.

De most hogy itt

Ólálkodik,
Nem érzek mást, mint borzadályt.

Meghaljak?... Ó, ne még, ne még,
Agyam még eszme-tűzben ég.
Forró szivem
Jobban pihen
A napon: ó, a sír setét.

Vágy még hevít, kedv még emel,
Ó, még sok dalt nem zengtem el.
S eszméimet
Mind a hideg,
Sötét koporsó nyelje el?

5. Toldjad meg hát, kegyelmes ég,
A csüggedt költô életét.
Hadd öntse ki
Érzelmei
Zengô, zsibongó tengerét.

1889

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése